És a Trabi beröffen...

Mindenkit szeretettel üdvözlök a magam nevében abból az alkalomból, hogy először olvassa azt, amit én először írok:) A blogpiacon súlyos hiányt érzékeltem már, így muszáj volt nekem is klaviatúrát ragadni és beszállni ebbe a virágzó...őőő... szabadidő-eltöltésbe. Jogos tehát a kérdés: állj, ki vagy?

 Trabantvolánnál az NDK-múzeumban. Nem kombi volt...

Sziasztok! István vagyok, 33 éves (éppen ma), alkoholista...hoppá...ez nem az anonim alkoholisták klubja (Szia István!)...szóval történész Debrecenből, akit a tudományos élet viharos hullámai most éppen Berlinbe sodortak. Két évig fogok itt élni bájos, intelligens, blogírásban családi úttörő feleségemmel, Borival, aki a világháló gasztro-kulináris sarkát terrorizálja saját blogjával, szerintem és más rendszeres olvasói szerint is szórakoztatóan és ügyesen. (Na, így már kapok majd vacsorát:) 

De miről fog szólni az én blogom? Miért Trabantkombi? A fejlécen látható hűtőmágnes adta az ötletet, amit egy berlini lakberendezési boltban vettünk. Németországban, hasonlóan a többi ex-szocialista országhoz, hallatlanul népszerű minden, ami az "átkosból" maradt fenn, s különösen igaz ez Berlinben, ahol egy kőhajításnyi távolságra, egymástól egy kőfallal és néhány (a keleti oldalon észrevehetően több) géppisztollyal elválasztva létezett a két német rendszer, amelyek közül ironikus módon éppen a keleti nevezte demokratikusnak magát. Tehát NDK-retró mindenhol, s a DDR-múzeumban elcsodálkozhat mindenki azon, hogyan is éltek több tízmillióan még alig két évtizeddel ezelőtt is (sokan még ma is) "házgyári" betonlapokból összelegózott lakásokban. A Trabant pedig az NDK címerébe is bekerülhetett volna, hiszen Zwickau több mint 3 millió ilyen, duroplast nevű műanyagból készült szappantartóval árasztotta el az elvtársi országokat. A kombi pedig - ahogyan a reklámból is látható - "für die ganze Familie" volt, tehát befért mindenki, apa, anya, gyerekek, sőt még a csomagoknak is maradt hely.

Ahogyan a csomagtartóba is bele lehetett tuszkolni sok olyan és akkora dolgot is, amitől a Trabant tervezőinek könnybe lábadt volna a szeme (magyar zarándokok százezrei is bizonyítják, akik Gorenje hűtőért, mosógépért, videóért, Commodore 64-es számítógépért trabantoztak, wartburgoztak ki Bécs Mekkájának Kába-kövéhez, a Mariahilfer Strasséhez,) ebbe a blogba is befér minden - nem korlátozódik majd egy-egy téma köré, arról fogok írni, ami éppen történik velünk, ami foglalkoztat, vagy amit elég érdekesnek gondolok ahhoz, hogy mások is érdekesnek gondolják. Aztán pedig a mások, azaz Ti, eldöntitek, hogy tényleg az-e?

 Zarándoklat a Mariahilfer Strasséra, 80-as évek vége(Kép innen)

Mivel lehetne stílszerűbben elindítani egy ilyen névre keresztelt blogot, mint a Trabant gyár üzenetével az autót frissen megvásárolt szerencsésekhez:

Pontosan reális időnkben szívesen gondolunk a messze történő utazásokra, kényelmesen, függetlenül, megbízhatóan, gyorsan kívánunk utazni. A "Trabant 601" teljesíti az Ön autós kívánságait. Műszakilag szakszerű, valódi értékkel, megfogható valóság. Messze távoli célok most egészen közel kerültek - a tenger, a napfény, erdő és hegyek ...
A "Trabant 601"-nél a legjobb: Ezt a gépkocsit képes megvásárolni! A találkozás első pillanatától már tartós autós időszak kezdődik. Ehhez kívánunk Önnek kellemes utazást az Ön "Trabant 601"-esével.(Idézet innen)