Lena és a témazáró előtti összefoglalás: a német zene

Új sztárja van a német zenei életnek. Tegnap este a 19 éves Lena Meyer-Landrut megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált, 28 éve óta először Németországnak. A Megasztárhoz hasonló Unser Star für Oslo (itt volt a fesztivál) versenyben három dallal szerepelt, s rögtön mindhárom felkerült a német slágerlistákra, sőt ebben a hónapban meg is jelent az első albuma. A Satellite című számát pedig hát már rongyosra játszották a rádiók. Gondoltam, ez remek apropó egy posztra a német zenei életről --ahogyan zömmel Magyarországról hallhattuk. Erősen szelektív, s szubjektív, de ez nem baj. Aki pedig szorgalmas és végigolvassa a posztot, esetleg a videókba is belenéz, az a végén megnézheti Lena produkcióját Oslóban. Na, érdemes lesz, ugye?
Német könnyűzene... Hát, egyáltalán nem könnyű téma. Közösen foglaljuk össze német zenei ismereteinket. Szóval: a szintipop Modern Talking (hosszú szőke-barna hullámok, fejhangon ajvékolás, szörnyű), a dance Mr. President (két csúnya lány, meg egy Pákó-féle 'jófejdebil vagyok' alak, s hát a Kokódzsámbó, ami a mai napig az egyik legnagyobb lyukat ütötte a zenei ízlés bástyájának falán), volt a lázadó Nena, akinek 99 Luftballons című száma perverz módon németül is nagyon siker lett (valahogy kevés német zenekar tud befutni csak német nyelven énekelve):

Nem szabad megfeledkezni a Scooterről sem, ami németül kozmixot jelent: platinaszőkén lófejűen ordibálunk, néha németül, inkább angolul, a közönség meg szereti. Még Andreas is... Aki még nem olvas olyan régóta, s nem tudja ki az az Andreas, tessék azonnal pótolni itt.
Na és a német Szandi? Blüüümchen! Boomerang! Katasztrófa:

A Rammstein az, ahogyan volt főbérlőnk mondta: "Egy vallás: Rammmsteeein!" Az életigenlésben és pozitív emberi kapcsolatépítésben élen járó együttes klasszikusa, szintén németül: "Du hast mich":

No, és életigenlés elfeledve: az egyik szemem sír a másik haj stílus bevezetői, az EMO él-érfelvágói: Tokyo Hotel! A fiúk lányok hogyishívjákok óriási sztárok voltak (remélem már csak voltak) itt is és sajnos végigsöpörtek a világon, mint a monszun -- bravúros átkötés a szám címére utalva. (Figyelem! Cochayuyo youtube-os commentje szerint 0:06-nál Bill nagyon cuki arcot vág és ezt ő szereti. Ebből már csak az nem derül ki, hogy Bill milyen nemű, ugyanis ez Cochayuyo szexuális beállítottságáról is sokat elárulna):

Nem maradhat ki természetesen a punkrock Die Toten Hosen sem, akiknek a neve szó szerint lefordítva halott nadrágokat jelent, de a német szlengben ezt unalmas emberekre vagy dolgokra használják. Zehn Kleine Jaegermeister...

No, és a Kraftwerk? Az egyik első olyan zenekar aki csak elektronikus hangszerekkel izék, agylebeny-rezegtető zajkeltő eszközökkel csinált zené valamit:

És a német hip hop istenei, a Die Fantastischen Vier? Klip Trabanttal, eszméletlen lábmozgással. A refrén 'Die da, die da, die da, oder die da?' azt jelenti itt, ahogy a lazavagyokcsávók felmérik a felhozatalt a lemezlovasklubban: "Azt a csajt, azt, azt, vagy azt?" Zseniális, poszt-NDK retró-hip hop.

Hát, tudom, hogy még van akik kimaradtak, de sajnos szűkös a hely.
Szóval, Németország eddig egyszer nyert az Eurovíziós dalfesztiválon, 1982-ben. Nem tudom, milyen lehetett a mezőny abban az évben, de Nicole száma borzasztónak tűnik. Csak nekem?

És hát tessék a múlt után a jelen: Lena Satellite című száma. (Feltűnhet az atom brit akcentusa: nos, home-made, nem élt Angliában.) Még nem döntöttem el, hogy autentikusnak tűnik-e?

Ti hogy álltok a német zenével? Mit hagytam ki, amit érdemes lett volna belevenni? (Na, jó, abból is érdemes lett volna sokat KIHAGYNI, amit belevettem, de mindegy...)