Akiknek nincs ki mind a négy kereke...

A biciklisek. Magyarországon az utak lenézett harmatgyenge közlekedői, a "biciglisek", akiket le kell dudálni az útról ("Kisanyám, mér' nem a járdán mécc?"), de leszorítani szinte kötelező), akik szorgalmasan tüdőzik le a jó kis kipufogófüstöt, mert nincs mindenhol külön út számukra, akiknek elsőbbséget soha nem adunk, mert "Maj' megáll ő." Sokrétűen használható célszerszám a kerékpár: lehet vele közlekedni, lehet vele szállítani -- a hatékony rakodás minden csínját-bínját el lehet sajátítani erről a közlekedéstechnológiai videóról:

Aztán falun sok helyen járókeret helyett használják, remekül bele lehet kapaszkodni, bár az út szélén szürkület után végigtolva a "feőuccán" lehet, néha a kamionos nem veszi észre Irmuska nénit, aki már 30 éve gyászolja a "szegényurát", s nem hajlandó semmilyen ruhadarabjában sem engedni az éjfekete árnyalatból. "Látni és látszani" -- nos, egyikben sem áll túl jól, különösen, mert azzal van elfoglalva, hogy a csomagtartón lévő, csipketerítővel letakart kosárba nyomkodja vissza a gágogó fejeket. A "dinamau" meg azóta rossz, amióta "szegényuram" kinn hagyta a biciklit a kocsma előtt a zivatarban, s berozsdásodott. Így a kamionos reflexei kontra falusi mimikri ütközetből nem mindig az előbbi jön ki győztesen-- aztán csak száll a toll...

Persze a kerékpár sporteszköz is. Lehet vele gyorsan menni, nagy távolságokra (pl. a Tour de France, ahol már a biciklicsengők is doppingolnak), nagyokat ugratni, mindenféle mutatványokat csinálni, a baleseti sebészeten barátokat szerezni, ahol már a portás is keresztnéven szólít. 

A BMX a 80-as évek nagy divatcikke volt, ebben komoly szerepet játszott a BMX Banditák című ausztrál film is (az ausztrál kultúra iránt érdeklődőknek kötelező darab, ugye Kata?), amelyben egy ismerős arc is feltűnt, kicsit fiatalabban és boglyásabb hajjal:

Persze vannak egészen speciális sportok is. Gyerekkoromban, amikor még hétfőként nem volt TV adás, "debezzegacseheknél" volt, gyakran néztem perverz csodálattal a biciklifoci meccseket! (csehül kolová, a közvetítésekből tanultam meg a cseh 'pozor' (veszély) szót), ami nagyon hasznos, amikor a cseh autópályán közlekedünk, hiszem a feliratokból mindig értem, hogy veszély közeleg, csak a felirat többi részét nem, így mindig a fantáziámra van bízva, mi várhat ránk a következő 5 km során.) Két ember csapatonként, egy-egy speciális biciklin, amelyeknek a gumija majdnem teljesen le van engedve úgy, hogy meg is tudnak állni egy helyben, két kapura játszanak egy labdával. A csehek ráadásul büszkék is lehettek, hiszen a Pospisil testvérek (Bratri Pospisilové) 1968-88-ig szinte mindent megnyertek a sportágban, amit csak lehetett. Ez a sport nagyon népszerű volt és a mai napig az Németországban illetve Ausztriában is. Bizonyságképpen itt egy régi videó: a technikai bravúrokon kívül divattörténeti érdekesség a "nagyikötötte" kék pulcsi, amit valljuk be, manapság már nem nagyon látunk TV-bemondókon és őszintén bánjuk is (a felvételen feltűnnek a Pospisil-fivérek is):

Természetesen a kerékpár azért nem csak ilyen őrületekre jó, hanem simán, egészségesen lehet vele közlekedni. Itt sokan használják is és megdöbbentő, hogy mennyire máshogyan szerepelnek a forgalomban, mint otthon. A vesszőfutás helyett rengeteg kiépített bicikliút, a városban biciklisáv, sőt a buszsávot is használhatják, s ha jön a busz, lelassít, s nem dudálja le az útról a kerekest, hanem mögötte poroszkál a következő megállóig.

Az S-Bahnon és a metrón külön kocsik vannak a bicikliseknek:

Ezt a lehetőséget sokan ki is használják, bár meg kell jegyeznem, néha morgok emiatt, mert a bejáratoknál 3-4 bicikli is feltorlódik, s alig lehet felszállni. Ilyenkor azt dünnyögöm, hogy miért kell vonattal biciklizni: aki sportember, az tekerjen végig, aki meg nem, üljön le a vonaton, s hagyja otthon a bicajt. 

A közlekedésben is eszméletlenül figyel mindenki a biciklisekre. Jobbra kanyarodásnál a velem párhuzamosan saját sávjában közlekedő kerékpárosnak elsőbbsége van, s ezt mindenki meg is adja nekik. Én egyszer nem vettem észre egy arra karikázó urat, látni kellett azt a megsemmisítő Terminátor nézést, amivel jutalmazott. (Nemcsak ő, hanem az arra járók is.)

Berlin felfedezésének érdekes módja a bérelt bicikli. Elég olcsón, olyan 12 euróért lehet egy napra bérelni egy jó felszerelt bringát, s nyakába veheti az ember a várost. Nem kell aggódni a parkolóhelyek miatt, s több helyen is vissza lehet adni a bicikliket. 

Nem nagyon használjuk itt az autót, mert egyszerűen túl jó a tömegközlekedés. Már beszéltünk róla, hogy kellene egy-egy biciklit venni, talán hamarosan sok is kerül rá. Addig is tekerjetek óvatosan!