FU Berlin

A blogom, kérem szépen, internetes fennállásának 50-ik bejegyzését ünnepli, erről mindenképpen érdemes zászlólengetéssel, pezsgődurrogtatással, hangos csujjogatással megemlékezni. Köszönöm a maroknyi kemény magnak, akik rendszeresen olvassák agyszüleményeimet, s még néha arra is vetemednek, hogy kommenteljenek. Az jutott eszembe, hogy mivel évfordulót ülünk és jubil állunk, ideje lenne már arról is írnom, hogy mi a nyavalyáért jöttünk mi ide Berlinbe és mit csinálok, különben lassan olyan leszek, mint Chandler a Friends-ben, akiről senki sem tudja, mit dolgozik. (Figyelem, a következő bejegyzés nyomokban kultúrát, tudománydarabkákat tartalmazhat, aki tudja hogy erre allergiás, csak saját felelősségére olvasson tovább.)

Szóval történészként a német Alexander von Humboldt Alapítvány posztdoktori ösztöndíját kaptam meg. A neves német természettudósról-utazóról elnevezett alapítványt 1860-ban alapították meg, azzal a céllal, hogy német tudósok külföldi tudományos kutatásait-utazásait támogassák, majd később ezt kibővítették külföldi kutatók Németországba "csábitásával" is. Na, ennek "estem én is áldozatul", s a szabadon bocsátásom ára egy kutatási projekt, amelyikben az Amerikába irányuló magyar és német történeti kivándorlást hasonlítom össze. Szinte biztos vagyok benne, hogy a mai világban, ahol a tudásalapú társadalom tudásalapját kicsit máshogy mérik, rögtön felmerülhet a kérdés: ennek mi értelme van és miért adnak erre pénzt a németek? A válasz erre lehetne nagyon hosszú, de akkor lehet, hogy én sem olvasnám végig, röviden meg elég annyi, hogy egy ilyen projekt sokat lendíthet azon, ahogyan két nemzet viszonyul egymáshoz, megkeresi azokat a történelmi kapcsolódási pontokat, amelyek összekötik őket, s olyan tudományos-kutatói együttműködési hálót épít ki, amellyel sokkal hatékonyabbá válik a kutatás, arról nem is beszélve, milyen kapcsolati tőkével gazdagodnak a résztvevők egyéni szinten. Egy nagyon fontos eleme még a programnak: a német kultúrába, nyelvbe, társadalomba való bevezetés, Németország egyfajta tudatos marketingje, ami egy pozitív ország kialakításához nagyban hozzájárulhat.

A kutatói pályázathoz egy fogadóintézetet is választani kellett, ami nekem a Freie Universitaet lett. Ezt az egyetemet 1948-ban alapították a szólásszabadsághoz és az oktatás szabadságához (innen a neve) ragaszkodó diákok és professzorok a szovjet megszállási zónába került Humboldt Egyetemmel szemben. Nem régi és nagyon patinás egyetem tehát, de azért elég nagy nevek is megfordultak mind a hallgatók, mind pedig az oktatók között, így pl. Rudi Dutschke, a 60-as évek diákmozgalmainak vezéralakja, Gerhardt Ertl Nobel-díjas fizikus-vegyész, Jürgen Kocka történész, vagy Herbert Marcuse szociológus.

Az egyetem a QS World University Rankings szerint Európában a 4. legjobb egyetem a bölcsészettudományok terén, világszinten pedig a 27., ami igazán tekintélyes. (A magyar egyetemek közül egyedül az ELTE fért be a legjobb 300-ba a 198-ik helyen.) 

Én az FU John F. Kennedy-ről elnevezett intézetében dolgozok, annak is a történelem tanszékén.  Ez az intézet nagyjából hasonló ahhoz, ami otthon van, de sokkal nagyobb, több tanszék van, a könyvtára pedig tényleg lenyűgöző: Európában itt van a legnagyobb amerikanisztika gyűjtemény. 

Miért pont Kennedy? Nos, Berlin és Kennedy kapcsolata nagyon különleges. 1963-ban, mindössze 22 hónappal a berlini fal felállítását követően, Kennedy Nyugat-Berlinbe látogatott, amelynek lakóit folyamatos bizonytalanságban tartott az, hogy minden oldalról falak és a kommunista NDK veszi körül. őket. Kennedy beszédében az USA támogatásáról biztosította Nyugat-Berlint, s úgy fogalmazott, hogy minden szabad ember berlininek érzi magát, ők a szabadság letéteményesei, s beszédét németül fejezte be: "Ich bin ein Berliner."  (Én is berlini vagyok.) Talán egyik legfontosabb beszéde volt ez, s bár a németek (most utólag) sokat nevetnek azon, hogy helyesen névelő nélkül kellett volna mondania, hiszen így azt jelenti, hogy egy barackosfánk (berliner) vagyok. Nem csoda hát, hogy az FU amerikanisztika intézetét róla nevezték el, van egy hatalmas amerikai-német iskola tőlünk 5 percre, ami szintén az ő nevét viseli, s nem olyan régen nyitott meg a Kennedy Múzeum is a Brandenburgi Kapu mellett.

Néhány kép az egyetemről:

Hát, nem túl szép... De a belső a lényeg...

A Henry Ford Épület-- a H.F. Alapítványtól kaptak sok pénzt az egyetem alapításakor

Az egyetem egyik legújabb és legkülönlegesebb épülete a filológiai könyvtáré, amit a világhíres építész Sir Norman Foster tervezett. Hát, így néz ki:

Felülről

Kívülről este

Belülről

A hatalmas tojás nagyon érdekesen fest a sok beton kocka épület mellett, s a belseje is teljesen futurisztikus. Nem gyakran kölcsönzök könyvet innen, így azt még nem döntöttem el, hogy olvasóként mennyire jó itt dolgozni: tehát a dizájn oltárán beáldozták-e a praktikumot. Majd beszámolok.
Az FU-mezájáról Bori már írt a blogján, itt el is lehet olvasni. (Érdemes kicsit összevetni a Nagyerdei Étteremmel, értitek?: étterem, hahahaha...)

Ez pedig a Kennedy Intézet:

 Szintén nem egy esztétikai orgia. Az irodám ablaka a fa melletti a tetőtérben

Az egyetemhez tartozó néprajzi múzeum

 JFK

 Amerikanisztika-Kanadisztika

Na, hát ide járok be (majdnem) minden nap. Itt születnek a (remélhetőleg) nagy gondolatok-ötletek. Most már megyek is dolgozni:)