Minden a csomagtartóból

Mindenféle Berlinből egy külhonba szakadt történész szemével - szigorúan NEM történelemről, tudományról, komoly dolgokról. Ha mégis, szólok előre, hogy csak saját felelősségre ne nyomja meg a Kedves Olvasó a jobb felső X-et.

2010. március 26., péntek

Értem én, hogy rádió, de miért sötét a képernyője?...

Osztok már megint. Most olvastam egy új, hangsúlyozottan NEM kereskedelmi internetes rádió önjellemzését, s 20 percre magamba szálltam, s homlokot ráncolva igyekeztem értelmezni, hogy eldönthessem, érdemes-e nekem ebbe a rádióba belehallgatni.
Íme a rövid idézet, benne a kérdőjeleimmel:
 
Célunk egy olyan rádió működési struktúra (program?)megalkotása, amely emberközpontú (a nádi poszátákról akkor nem lesz semmi?). Itt szándékosan nem a kereskedelmi rádiók profitmaximalizálási szándékából  (pénzéhesek?) levezethető emberközpontúságra (hogyan lehet az emberközpontúságot levezetni?)gondolunk, inkább az ember természetes felépítését (milyen az ember természetes felépítése: gerinces, de nem párosujjú patás?, viszont van füle, ami kedvez a rádióadásoknak, s szerencsére nem kérődző, mert akkor a fűcsomó-ropogtatástól úgysem hallaná a műsort) tudatosan szem előtt tartó  (tehát szem előtt tartják a fülünket?) médium kialakítására. A későbbiekben fontos tapasztalatokkal gazdagodva (a későbbiekben válnak fontossá a tapasztalatok?: de ne csigázzanak: miről beszélünk???)- igény esetén (IGEEEEN!)- az internetes működést meghagyva, szeretnénk a rádiófrekvenciás sugárzásra áttérni (hányat kell még aludni???).
    
Azt hiszem egy hallgatóval kevesebb, bár van fülem, de az agyammal valami baj lehet, mert nem értem ezt a zagyvaságot. Ja, meg bele is hallgattam, és nem tetszik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése