Minden a csomagtartóból

Mindenféle Berlinből egy külhonba szakadt történész szemével - szigorúan NEM történelemről, tudományról, komoly dolgokról. Ha mégis, szólok előre, hogy csak saját felelősségre ne nyomja meg a Kedves Olvasó a jobb felső X-et.

2010. április 27., kedd

Blitzer Witzer

Visszaérkeztünk tegnap Berlinbe: egyre hosszabbnak tűnik a 12-13 órás út: főleg miután kipróbáltuk, milyen Pestet elkerülni az MO-áson (nagyon jó, +1 óra), illetve Prágában is sikerült egy jó kis dugóba kerülni (+fél óra), így este nyolckor futottunk be berlini otthonunk parkolójába.
Reggel nem voltunk nagyon jó formában, de sajnos üres volt a konyha-hűtő, így elindultunk bevásárolni. A viszonylag közeli boltba igyekezve befordultunk egy kis mellékutcába, s éppen a szép társasházakban gyönyörködtünk, amikor két alakra és egy háromlábú állványra lettem figyelmes: mire fékezhettem volna, már be is tereltek a rend őrei egy még mellékebb utcába, s beállítottak a sorba, ahol már két másik autó is álldogált, rendesen bójákkal elkerítve az utca szélén. A hozzánk lépő rendőr előbb rádión igyekezett azonosítani a H betűs matricánkat (holland?), majd kicsit megkönnyebbült, amikor látta, hogy beszélünk németül. Közölte, hogy 30-as táblánál 44-el mértek be, s megbírságolnak. (Most már észrevettük, hogy 30-as tábla van, akkor viszont TÉNYLEG nem láttuk, amiben szerepet játszhattak a fák egyre dúsabb zöld lombkoronái, meg a fáradtság is.) Egy szó mint száz, begyűjtötte a papírjainkat, aztán néhány perc múlva visszatért az ítélettel: 25 euró helyszíni bírság, amit a szabálysértést elismerve ki is fizettem. Kicsit hosszasabb volt az ügyintézés, mivel külföldi autóról van szó, közben három német autót is az útjára engedtek-- másoknak sem tűnt fel a 30-as korlátozás. (Vicces volt, hogy rengeteg idős ember lakik a környéken, s érdemes volt annak az öreg hölgynek az arcát látni, aki befordult a sarkon kis autójával, majd 50 métert ment egyesben, és beparkolt. Kiszállva megnézett bennünket, elkönyvelve magában a sok bűnözőt, majd erősen remegő kézzel bezárta az autót és elsétált. Eközben egyszer sem lépte át az 5km/h-ás sebességet- sem autóval, sem gyalog.)
Az egész bosszantó, tényleg, de: mérhetetlenül korrektek voltak a rendőrök (összesen 3 autóval vagy 10-en vettek részt az akcióban), nyoma sem volt a "Na, István, mibe kössek bele?" mentalitásnak sem, rendesen uraznak, tisztelettudóak voltak, a késlekedésért elnézést kértek és nem kezdték el az eszet osztani: hibáztam, kifizettem a büntetést, s ennyi. Mondtam, hogy sajnálom, de tényleg nem láttam a táblát, amire mosolyogva azt mondta, hogy legközelebb biztosan nem fordul elő. A 25 euró meg nem is annyira sok, bár most nem tudom, mennyibe fájt volna ez otthon?
Németül a traffipax amúgy blitzer (villogó, villámló), s csak úgy hívják: blitzer witzer, mint viccelő, megtréfáló. Ráadásul, magyarul is mondjuk, hogy lemeszeltek a rendőrök, ami a német messen (bemérni) igéből jön. Nagyon komoly, nem? Én azt hittem a meszeléshez van valami köze.
Tartsátok be a sebességhatárokat: főleg ezek az újabb lézeres mérők már az utca sarkától lelőnek, mielőtt egyáltalán még láthatnátok őket. Meg nemcsak ezért, hanem például ebben az utcában lakóövezet, meg iskola is van. A 30 és 44 közötti különbségen egy kisgyerek élete múlhat: mi sem siettünk annyira...

4 megjegyzés:

  1. Kedves DocAbe, tudom, hogy sok a dolgod, mi pedig nem írunk gyakran hozzászólásokat, de nekem már hiányoznak a beszámolóid, eszmefuttatásaid.
    Biztatnálak, "legyen érkezésed értekezni" :)

    VálaszTörlés
  2. Hát, igen, kicsit elhanyagoltam. De most már van újabb poszt. Köszi a biztatást:)

    VálaszTörlés
  3. Húú, ez itthon 30ezer lett volna, 30helyett 44.

    VálaszTörlés
  4. Bizony, én is rögtön azt számoltam, amikor megállítottak, hogy mennyi lesz ez... Tippre 100 eurót mondtam volna, ehhez képest meglepődtem az ajánlatán, meg ahogyan megkérdezte, hogy elfogadom-e? Nem kezdtem el licitálni...

    VálaszTörlés