Wannsee a Berlin nyugati részén elhelyezkedő tórendszer legnagyobb tava. Nagyon népszerű kirándulóhely, hiszen maximum egy óra alatt el lehet érni a város bármely részéről, s gyönyörű látvány a fákkal körülvett tiszta víztükör és a vitorlások árbocainak tucatjai a kikötőben. Jó levegő, madárcsicsergés, kocogók, a pórázról elengedett kutyák önfeledt viháncolása -- tényleg nagyon kellemes így tavasszal.
A tó nyugati partján hihetetlen villák és hétvégi házak sorakoznak -- Berlin egyik legdrágább és legkellemesebb körzete ez. S így van ez már elég régen: 1907-ben alapították a strandfürdőt a Wannsee-n! (Összehasonlításképpen, a Hajdúszoboszlói Fürdő 1924-ben kezdte meg működését.)
A Wannsee strand nyáron tipikus német strandkosarakkal
Sajnos, a történelemnek nem csak ez a kellemes oldala van jelen a tó körül. A Grosser-Wannsee déli partján, közvetlenül a víz mellett található festői park közepén álló villa az egyik legnagyobb érzéki csalódás, amivel eddig találkoztam. 1942. január 20-án itt került sor arra a találkozóra, ahol a Harmadik Birodalom vezetői elfogadták és útjára engedték az Endlösung úthengerét, ami a következő hónapokban-években 6 millió zsidó haláltáborokban való elpusztítását jelentette. Ebben a gyönyörű környezetben hallgatták reggeli közben az előadásokat arról, milyen tömeggyilkossági módszerek mennyire eredményesnek bizonyultak Lengyelországban, s a drága borokat kortyolgatva megállapodtak abban, kinek mi lesz a feladata a zsidók, cigányok, homoszexuálisok, fogyatékosok, kommunisták, politikailag másképp gondolkodók kiirtásában: 17 millió ember sorsa pecsételődött itt meg! Nem furcsa, hogy az emberi gonoszság legborzasztóbb bűntette ilyen helyről indult? Hogyan győzedelmeskedhettek az emberi lélek legsötétebb bugyrai a tó hullámainak csobogása és a fák susogása, a természet szépsége fölött?
Példaértékű, ahogyan a németek szembenéznek történelmükkel. Európa s a világ gyűlöletének kereszttüzében nem is lehetett más útjuk a második világháború után, s a mai Németországban élve egyszerűen nem érti az ember, hogy lehetett ezt a népet egy pszichopata beteg agyszüleményének szolgálatába állítani? S el lehet ismételni azt a mondatot, hogy "azért kell történelmet tanulni, hogy tanuljunk a múlt hibáiból." S közben: SEMMIT sem tanulunk! Elkövetjük ugyanazokat a hibákat újból és újból! Hagyjuk, hogy a gyűlölet vegye át a konstruktív kiútkeresés helyét, mert ugyanúgy egyszerűbb volt valamikor azt mondani, hogy az antant, a zsidók és a más politikai nézeteket vallók döntik romba Németországot, ahogyan ma is könnyebb azt mondani, hogy az EU, a zsidók és a cigányok felelősek egy kis közép-kelet-európai ország lejtmenetéért.
Az a baj, hogy nagyon esetleges, hogy az ember kívülről vagy belülről nézi-e az absztrakt koncentrációs tábor drótkerítését. Sokan örömmel emlegetik, mit írt Hitler a cigányságról és a zsidóságról, azt viszont már elfelejtik, hogy semmirekellő, ázsiai szolganépnek tartotta a magyarságot, akik ellentétben a kultúrateremtő árja németekkel (és döbb: angolokkal!), csak kultúrahordozóknak tartott, épp alkalmasnak a germán faj kiszolgálására, s a háború után az Urálon túlra tervezte őket visszatelepíteni. Mennyire szép is lett volna. Így lenne már értelme annak az ideológiai katyvasznak, amit egyesek összehordanak az ősmagyarságról meg a kereszténységről, s ezért érdemes lenne a rovásírás gyakorlókönyvet megrendelni a turulos csomagküldő szolgálattól is.
A tükörbe nézésre szükség lenne, s látni kellene, hogy mindannyian felelősek vagyunk azért, ami otthon történik (mert elhiszünk mindent, mert számla nélkül is jó lesz, mert villogunk, hogy mérnek a hülye zsaruk, mert 500-ért hoz a Ricsi mozgássérült-matricát a szlovák rendszámos BMW-re), s nem a NAGY KÜLFÖLDI ÖSSZEESKÜVÉS (EU és/vagy zsidók, ki-ki vérmérsékletének megfelelően) kis hazánk ellen. S nem nemzethalálról van itt szó, hanem arról, hogy jól érezzük-e magunkat ott, ahol élünk. A hun-magyar párhuzam pedig hamarosan meglesz: Európa minket is hamarosan szalonképtelenként fog számon tartani (sok helyen már most is), akik magukat nyilazzák hátra a történelem antiszemitizmustól-rasszizmustól-butaságtól gőzölgő sötét odvába. (Ennél azért) szebb jövőt!
A bejegyzés címe pedig innen van:
Az a baj, hogy nagyon esetleges, hogy az ember kívülről vagy belülről nézi-e az absztrakt koncentrációs tábor drótkerítését. Sokan örömmel emlegetik, mit írt Hitler a cigányságról és a zsidóságról, azt viszont már elfelejtik, hogy semmirekellő, ázsiai szolganépnek tartotta a magyarságot, akik ellentétben a kultúrateremtő árja németekkel (és döbb: angolokkal!), csak kultúrahordozóknak tartott, épp alkalmasnak a germán faj kiszolgálására, s a háború után az Urálon túlra tervezte őket visszatelepíteni. Mennyire szép is lett volna. Így lenne már értelme annak az ideológiai katyvasznak, amit egyesek összehordanak az ősmagyarságról meg a kereszténységről, s ezért érdemes lenne a rovásírás gyakorlókönyvet megrendelni a turulos csomagküldő szolgálattól is.
A tükörbe nézésre szükség lenne, s látni kellene, hogy mindannyian felelősek vagyunk azért, ami otthon történik (mert elhiszünk mindent, mert számla nélkül is jó lesz, mert villogunk, hogy mérnek a hülye zsaruk, mert 500-ért hoz a Ricsi mozgássérült-matricát a szlovák rendszámos BMW-re), s nem a NAGY KÜLFÖLDI ÖSSZEESKÜVÉS (EU és/vagy zsidók, ki-ki vérmérsékletének megfelelően) kis hazánk ellen. S nem nemzethalálról van itt szó, hanem arról, hogy jól érezzük-e magunkat ott, ahol élünk. A hun-magyar párhuzam pedig hamarosan meglesz: Európa minket is hamarosan szalonképtelenként fog számon tartani (sok helyen már most is), akik magukat nyilazzák hátra a történelem antiszemitizmustól-rasszizmustól-butaságtól gőzölgő sötét odvába. (Ennél azért) szebb jövőt!
A bejegyzés címe pedig innen van:
Média, igazság, mindenkinek jót tenni, történelemhamisítás, kiútkeresés, válság, szélsőséges, liberális, demokratikus érték, statisztika, szociális háló, ....(hányinger)
VálaszTörlésTulajdonképpen mit akarunk/merre tartunk/miért hisz valaki abban, hogy egy választással bármit meg lehet változtatni és miért hisszük azt, hogy ha valamit sokan mondanak, vagy kevesen de hangosan akkor az igaz?
Tele vagyok kérdőjellel olvasva a magyarországi híreket és csak ámulok, hogy mennyi szart képesek egymás fejéhez vágni azok az emberek, akik egy asztalnál ülve sütögetik és fogyasztják a pecsenyéjüket! Tudom, hogy naivitás lenne azt várni, hogy értem is tegyenek valamit, de azért jó lenne...
...ha már egyszer ott vannak és állítólag mi választottuk meg őket!
Hú, Misi, ez nem lett egy nagyon pozitív kicsengésű komment:)
VálaszTörlésDe maximálisan egyetértek, s nekem is megdöbbentő, ami a magyar politikai életben folyik. A "bennünket képviselnek" csak addig érvényes, amíg az X odakerül, aztán már mindenki magát képviseli. Amíg megélhetési politikusok ülnek sokan, nagyon drágán a parlamentben, azt sem tudva, milyen társadalmi szerződés révén kerültek oda, s mivel tartoznak azoknak, akik odajuttatták őket, semmi nem fog változni.
Pedig alapvetően pozitív vagyok, hidd el! :-)
VálaszTörlésCsak már nincs kedvem ezekkel a szarságokkal foglalkozni!
alapvető emberi tulajdonságnak tartom, hogy nem szarunk az asztalra, de ezek a média képviselők, politikus, esztéta, kritikus és egyéb hangadók csak rombolnak (vannak kivételek de kevesen).
Sajnos máris eljött az az idő amikor külföldön nem büszkeség magyarnak lenni. Jobb oda menni ahol még nem is hallottak erről az országról. Én is azt szeretném, hogyha amikor kimondom hogy magyar vagyok, mások mosolyogva azt mondják, tényleg? Ma azt mondják, aha.
VálaszTörlésAmúgy nagyon tetszett a cikk, gratula! Teljesen egyet értek.
(A maunika saun meg hangosan röhögtem, kjó!
Szia BK! Üdvözöllek itt. Mi azt vettük észre, hogy nagyon sokan semmit nem tudnak Magyarországról, pedig Németország nincs annyira messze. A tanáraink közül is volt olyan, aki azt sem tudta, hogy EU tagállam vagyunk... S lehet, hogy jobb is így;)
VálaszTörlésMaunika Sau: ne is mondd, könnyesre sírom a párnámat: DE VAN REMÉNY! Reggeli műsort kap! Fenébe is, hogy itt nincsenek magyar csatornák...;)