(NH4)2CO3

(NH4)2CO3, ammónium-karbonát, szúrós szagú fehér por, régen ezt szagoltatták az elájult kiasszonyokkal, s repülősónak nevezték. Na, ilyenen voltunk mi is ma, csak ezt repülőshow-nak írják nagy flancosan.

A berlini repülőshow ILA (Internationale Luft- und Raumfahrtausstellung) a világ legrégebbi repülőshowja, az elsőt 1909-ben rendezték. A bemutató helyszíne a berlini schönefeldi repülőtér (a kisebbik). Kíváncsi voltam, hogy mit csinálnak az induló és érkező utasszállító gépekkel, hová "terelik el" a forgalmat, s meglepve láttuk: sehová! Németes precizitással a bemutató műsorszámai közé ékelték a gépek indítását és fogadását: így ingyen még extra műsort is szolgáltattak, s szerintem a gépen ülőknek sem lehetett semmi látvány, amikor 4 vadászgép húzott el mellettük...

Ryanair Boeing meredek felszállása - ejnye, így tanultuk ezt;)? A háttérben egy harci helikopter figyel... 

Az ILA 2010 fő látványossága persze továbbra is a nagy Erbüsz, a 380-as, amit ki is állítottak, s döbbenetesen tornyosul minden fölé. Aztán persze repült is, s olyan dolgokat láttunk tőle, amit csak remélhetünk, hogy utasként soha nem fogunk -- rendkívül látványos manőverei mellett furcsa volt, mennyivel hangosabbak voltak az felszálló hagyományos (és tizedakkora) utasszállító gépek: nem csoda, hogy a németek ebben látják a légi közlekedés jövőjét.

Látványos volt a Német Légierő (Luftwaffe) erődemonstrációja is, amelyben megmutatták, hogyan működnek együtt a vadászgépek, a vadászbombázók, a csapatszállítók és helikopterek. Így egyszerre 10 gép is a levegőben volt, komoly hangzavart okozva.

A repülés története iránt érdeklődők számára óriási élmény volt két olyan repülőgépet látni, amelyről sohasem gondoltuk volna, hogy még valamelyik is repülni fog: A Messerchmitt-109-es és a Me-262-es a német légierő két legendás típusa volt, az utóbbi a világ első sugárhajtású vadászgépe, ami legalább 2 évtizeddel előzte meg a korát! S látni, hogy ez a fél évszázados technika milyen meggyőzően működik, s milyen teljesítményre képesek még ma is, tényleg a német ipar dicshimnusza volt. Néhány időutazásos kép:

Múlt és jelen. (Legalább az ő képe jól sikerült)

A programban rengeteg fellépő volt: helikopterek, sportrepülőgépek, s nosztalgiarepülők egész sora szórakoztatta a közönséget. Ez persze egy nemzetközi vásár is, ezért kiállítópavilonokban kínálták a portékákat. Láttuk az igazi Medicoptert, s még mindig lelkiismeret-furdalásom van, mert visszautasítottam a jóképűen (remélem Borira) mosolygó repülőmentős ajánlatát, hogy nézzük meg a "rettungzhubsraubert".

Az egész kiállításra jellemző, hogy hihetetlenül profin szervezték meg. Több tízezer látogató esetén a legtöbb repülőshow infrastruktúrája összeomlik (próbáljatok meg Kecskeméten parkolni 3 kilométernél közelebb, s biztosan nem akartok már délután bemenni a toátoába.) Nos, itt úgy működött, hogy az S-Bahn repülőtérhez legközelebb eső állomásairól ingyenes shuttle buszok szállították ki az utasokat, rengeteg információt szolgáltató személyzet, konténerházakban WC-k, még délután is tiszták, s persze currywurst minden mennyiségben.) Tömeg volt, viszont nem volt fejetlenség. Vicces volt, amikor félóránként bemondták, hogy mindenki beszéljen meg egy találkozási helyet és időpontot a barátaival, mielőtt elválnak, a gyerekek karjára pedig golyóstollal (Kugelschreiber) írja fel mindenki a mobilszámát. ("Miért sírsz, Hansi?" "Mert apánál csak rotring volt...")

Amivel viszont elégedetlenek vagyunk, s ami aláásta (mosta) terveinket, az az időjárás volt. Az elmúlt napokban 30-32 fokos hőség volt, így féltünk, hogy le fogunk égni. Nos, nem így történt. Elindultunk, én póló-rövidnadrág-szandál szentháromsággal vártam, hogy csak melegszik majd a reggeli friss (nem hideg) levegő. Na, nem melegedett. Olyan 13-14 fok volt, széllel, s ehhez már csak a szemerkélő eső sem sokáig hiányzott. Ez nem volt kellemes, de bírható, viszont délután elkezdett szakadni az eső, így a programot is szüneteltették. Na, nálunk volt tea, pléd, jegy, nem volt viszont kabát, pulóver, sapka, esernyő. Egy darabig bírtuk, aztán szégyenszemre feladtuk. Puhány papírkutyaként megfutamodtunk, s örömmel vettük a kapunál kifelé ingyen kapott repi üdítőt, hangsúlyozottan jégbe hűtve. Danke schön! Megbuktunk hazafiasságból is: másfél órát kellett volna várni a magyar Gripen bemutatójára, s mi nem vártunk...Gyász...

Az S-Bahn megállónál azért még megnéztük a németek szuper vadászgépének a repülését: a Eurofighter elképesztő manővereket mutatott be! (Ezt a gépet nagyon el akarják amúgy adni, ezért bele is lehetett ülni. Így sikerült életemben először vadászgép katapultülésében ülnöm, bár félek tőle, hogy nem tudnánk megfelelő hitelkonstrukcióban megállapodni...Meg nehéz lehet vele parkolni, meg sok lehet rá a teljesítményadó is. Nem veszek...)

Eurofighter

Szóval a berlini időjárás most már mondjon le. A repülősó meg ájult jó volt...