A nemrégiben közölt bravúros SP-s zenei hasonlaton felbuzdulva eszembe jutott, milyen régen hallgattam új zenéket. Ez nálam azt jelenti, hogy belevetem magam az internet bugyraiba, s keresek mindenféle új számokat, amelyeket még nem ismerek. Ez azért van, mert sajnos nagyon meg tudok csömörleni azoktól a kommersz trutyi "zenéktől", amelyeket a rádiók zöme szór, naponta 20-szor lejátszva ugyanazt a számot, elkerülhetetlenül belevésve őket az agyunkba. Így működött Spears kisasszony, s még sorolhatnánk dögivel, hogy kik esetében.
A zenei ízlésem nagyon nehezen azonosítható. Sokféle zenét szeretek, de alapvetően azt hiszem a dallamos, viszonylag egyszerű, gyakran egyetlen akusztikus gitárral kísért számok tetszenek, ha pedig még mondanivalójuk is van, akkor az már igazi hejehuja. Azt mondanám, hogy könnyebb megfogni, ami biztosan nem tetszik: country (mint már korábban kifejtettem), hörgős halálmetál és szimpla metál, mulatós, operett, s sajnos még csak most, életem derekán ismerkedem a klasszikus zenével, különösen az operával, s egyelőre bizony döcögősen halad...
A már ismertetett keresési módszeremmel ritkán lehet igazi kincset találni, de néha azért összejött, s számos, egyébként kevésbé ismert, kedvencemet is ilyen módon fedeztem fel. Ezekből fogok most egy párat felsorolni, szigorúan szubjektív alapon, tehát fikázni nem fair!
Na szóval, a Sia névre hallgató ausztrál énekesnőt még Amerikában fedeztük fel. Szerintem nagyon érdekes és igényes zenét játszik. A Color the Small One című első befutott albumáról a Breathe me című számot rengetegszer hallottuk, nagyon jó és a klipje is különleges:
Most jelent meg a második lemeze is, Some People Have Real Problems címmel, s az igazi befutásra sem kell már várni,ha eddig valakinek kétsége lett volna, hiszen Sia egyik száma rákerült a Twilight Eclipse Soundtrack-jére, ráadásul még jó is. (Ja, megnéztük a filmet is, s sajnos rá kellett jönnöm, hogy már véget értek a tini éveim, mert nem nagyon fogott meg. Mondjuk nem is gerjedek sem a vámpírokra, sem a vérfarkasokra, de kíváncsian várom, mikor vesznek be a sorozatba egy dögös hegyi troll csajt, hiszen kezd uncsi lenni az altercsaj-szomorú vegavámpírsrác-150centis atomizomkigyúrtvérfarkas háromszög...)
Az interneten fedeztem fel a Maximo Park nevű brit alternatív rock bandát is, akik nagyon izgalmas, dallamos, ugyanakkor teljesen fogyasztható zenét játszanak. A nagy áttörés 2007-ben az Our Earthly Pleasures című albumukkal jött el számukra, a Books from Boxes is erről van, itt egy live felvételen:
A Metric nevű kanadai indie együttes szintén ismerős lehet a Grey's Anatomy sorozatból (több számuk is szerepelt), illetve az új Twilight soundtrackben is van számuk. 2009-ben Kanadában az év alternatív albuma lett a Fantasies című lemezük, ami tényleg elképesztően egyszerű, letisztult dallamokkal, szöveggel, s komoly mondanivalóval operál. Itt egy dokumentumvideó arról, hogyan készült talán a legőszintébb szám, a Help, I'm alive, itt pedig maga a szám a klippel:
Az egyik nagy kérdőjel az elmúlt évek során összeszedett kedvenc albumaim között a Fleet Foxes nevű csapat 2008-as Fleet Foxes című lemeze. Ez a zenekar egy Seattle-i folk formáció hihetetlenül sikeres lett mind az USA-ban, mint pedig Nagy-Britanniában, a muzsikájukat jellemző zenei harmónia, a rafinált vokál és a jó szövegek, az amerikai folk motívumokkal együtt igazán meg tudnak fogni, ha olyan hangulatban van éppen az ember. A kritikusok is zabálták, több zenei oldalon is megverte a Coldplay Viva La Vida című albumát az év legjobbkaként. (Ez lehet, hogy túlzás, nekem biztosan az az egyik kedvenc CD-m, mp3-am, vagy mim, már csak a nevem miatt is...)
Itt a Blue Ridge Mountains című számuk a Letterman Show-ban, élő zene, szerintem gyönyörűen szól:
S végül pedig egy egészen friss formáció, amely Broken Bells névre hallgat, s Brian Burton (Danger Mouse) és James Mercer (a The Shins nevű portlandi indie zenekar frontembere) együttműködésével alakult. Első albumuk nem régen jelent meg, most hallgatom, s nagyon érdekesnek találom, bár kihívás, mert elég sokszínű, s nem minden elemét értem még. De éppen ezért találom szupernek. Szintén a Letterman Showban a High Roads:
Most talán ennyi. Tetszett esetleg valamelyik? Ti milyen zenét hallgattok mostanában?
Nem fair, hogy ki van kötve, fikázni nem fair. Akkor mit írjak? :-) Alvarezfan1111
VálaszTörlésAzért lehet fikázni, végülis nem én zenélek a felvételeken:)
VálaszTörlésHelló Pisti!
VálaszTörlésÖrömmel fedeztem fel blogodat a múltkoriban. Remek írásaidon, "mégremekebbül" szórakozom. Csak egyet magyarázz meg: Miért Trabant kombi? Én azt hittem te a Wartburgokhoz húzol inkább...
Szia Robi!
VálaszTörlésDe örülök, hogy írtál!Hát, kérlek, most, hogy így mondod, lehetett volna Wartburg Kombi is. Lehet, hogy a warbis időszakot igyekszem elfelejteni az életemből;) Amúgy kerestem valamit, ami német, de olyan esetlenül, amennyire esetlen ez a blog is. Ez lett a Trabant. Meg megtetszett a hűtőmágnes, ami a fejléc alapjául szolgált.
Bocsi, nem a poszthoz tartozik, de nekem a "felhők felett szállunk a vasmadárral" háttér sokkal-sokkal jobban tetszett!!!! Nem lehetne visszállítani?? :-)
VálaszTörlésÉs akkor most a poszthoz: Megértem, h nem jött be az Eclipse mint film, de azt ezek szerint te is észrevetted, hogy a zenei aláfestés elég jóra sikeredett. Mellesleg a "1500 miliméteres zsebvérfarkas" azért nem fest olyan rosszul a hatalmas mozivásznon...ugye Borika?! ;-)
VálaszTörlésÉs csakhogy adj egy esélyt a metal zenének is, azon belül is a heavy metalnak, ajánlom figyelmedbe a Manowar együttest, talán már hallottál róluk, nem mai banda. Csak néhány számuk, amelyet talán érdemes meghallgatnod: "The Crown and the Ring", "The Warrior's Prayer" és hogy legyen egy német vonatkozás is: "Herz aus Stahl".
Ha időd engedi, kíváncsi vagyok a véleményedre.
Hát, Kata, a nejem:) azt mondta, hogy az már túl sok, mert hogy jön a Trabanthoz a repülés. Mondtam, hogy Berlin, meg utazás, meg még szeretem is a repülést/felhőket, de azzal fejezte be, hogy "Azt csinálsz, amit akarsz, a te blogod." Így inkább egy ilyen egyszerűbbet választottam, de lehet, hogy még visszacsábulok.
VálaszTörlésLégyszi, légysziii csábulj vissza...olyan klassz volt, most viccen kívül! A NEJ-nek üzenem, ahogy ő is említette, neki van saját blogja, ott kiélheti a semleges háttérképek iránti beteges vágyódását. LE A SEMLEGES HÁTTÉRMINTÁZATTAL!!!
VálaszTörlésNos, közkívánatra, meg hogy az egyéniségem is látszódjon:) Legalább annyira eklektikus lett ezzel a blog kinézete, mint a tartalma. Nem baj.
VálaszTörlés