Unterwegs - 1. nap: Hamburg

Az indulás reggel 10-kor volt a Hauptbahnhofról, így búcsút vettünk a kis berlini lakásunktól, vettük irdatlan sok cuccunkat (fejenként 1-1 bőrönd, hátizsák, plusz még egy boritáska), s a jellemző módon szakadó esőben kicaplattunk az S-Bahnhoz, amivel viszonylag könnyen eljutottunk a pályaudvarra. 

A 10 órás indulást nem annyira tudtuk tartani, mert valaki elfelejtett szólni, hogy nem jön, s ezt csak hosszas telefonálgatással sikerült megtudnia idegenvezetőnknek, Riekének. De 11 körül elindultunk végre, s az elég hosszú buszút után (féltávnál egy benzinkútnál ettünk ebéd gyanánt egy kolbász-zsemle kombót savanyú káposztával - mustárral, remek volt...), olyan 3 körül érkeztünk meg Hamburgba.

A hotelünk három csillagos, de nagyon rendben van: tiszta, modern, és még a szoba is elég tágas, nincs okunk panaszra. Egy rövidke pihenő után már neki is vágtunk, hogy részben busszal, részben gyalog felfedezzük a várost, amihez kaptunk egy helyi cukifiú idegenvezetőt, aki egyébként nagyon kompetens volt, tényleg. 

Hamburg olyan 1,8 millió lakosával Németország második legnagyobb városa, évezredes történelemmel rendelkező kereskedő- és Hanzaváros, tengeri kikötő. A város központi terén álló tanácsház kiválóan reprezentálja, milyen hatalommal bírtak a kereskedők. Az inkább templomra emlékeztető épület homlokzatán 20 császár szobra sorakozik, kiemelt helyen Nagy Károly (aki a város elődjét alapította), illetve Barbarossa Frigyes. (Történelemkönyvet elő, kik voltak ezek? Miről kapta melléknevét Frigyes?)

Az épület egyébként sokkal régebbinek tűnik, mint amilyen, hiszen csak a XIX. század végén épület ebben a formájában. Érdekes szokás az ún. "Kereskedő büszkeség" (Kaufmannstolz), ami abban nyilvánul meg, hogy Hamburg polgármestere, akinek a hivatalába vezető lépcső a fenti képen látható, egyetlen vendége elé sem jön le, nekik kell felmenni hozzá. Két kivétel volt eddig: II. Erzsébet királynő elé - hetekig tartó egyeztetés után - lejött a lépcső feléig, IV. Tupou elé kénytelen volt lejönni, mert a "legkövérebb uralkodó" kétes Guiness-rekordját tartó több mint 200 kilós király egyszerűen nem tudott volna felmenni a lépcsőn. Itt egy kép róla:

A tanácsháza egyébként egybe van építve a tőzsdével, ami remekül mutatja a gazdasági élet jelentőségét a városi politikában.A két épület által körülzárt kis téren Hügieia szobra látható, aki a görög mitológiában az egészség, tisztaság és közegészségügy istennője, s annak állít emléket, hogy a városban 1892-ben kolerajárvány tört ki a szennyezett víz miatt, s csaknem 9000-en meghaltak. Ez volt az utolsó európai kolerakitörés.

Az istennő kezében tartott edényből friss víz folyik, míg alakját a járványt jelképező sárkány veszi körül.

Mentünk egy kis kört a kikötő mellett is, ahol szerencsénkre láthattuk az egyik leghíresebb óceánjáró hajót, a Queen Mary 2-t, ami diszkrét 70 méter magas, 17 emeletes fedélzettel. Így néz ki:

Hamburgban három folyó, az Elba, az Alder és a Bille folyik össze, így nem is csoda, hogy a városban sok híd van. Mennyi? Több, mint 2300!!! Ez több, mint Velence és Amszterdam hídjai együttvéve...

A víz és a kikötő megkerülhetetlen, ha az ember Hamburgban jár, így következő reggel ott kezdtünk. Folytatás hamarosan...