Ez taHóság, Kedves Tél!

Ma elindultunk reggel Berlinből hazafelé, s délután 4-re meg is érkeztünk -- Berlinbe! Na, ez hogy sikerült?

Éjszaka legalább 15 centi hó esett, s egész délelőtt folytatta. Megbeszéltük navigátorommal, Borival, s arra jutottunk, hogy nekivágunk, hátha nem olyan rossz a helyzet. Nos, hiba volt.

Az autópályák tessék-lássék járhatóak voltak: 1 sávon. Majdnem eljutottunk Drezdáig, amikor kamionok hosszú sorait láttuk meg, amint az autópálya külső sávjában vesztegelnek. Aztán egyszer csak mi sem tudtunk tovább menni: az egész A17-es autópályát lezárták, a cseh-német határral egyetemben. Nekünk merre kellett volna mennünk? Hát, igen, Prága felé.

Letértünk az Autobahnról, s az útlezárást vezénylő rendőrtől megkérdeztem, hogyan lehet Prágába eljutni. Hát, a szász akcentusa nagyon ott volt, a füleim felgyűrték az ingujjukat, s nekigyürkőztek, hogy megértsék, mit is magyaráz. Nos, olyan településeket emlegetett, amelyekről soha nem hallottam, s soha nem is fogok a jövőben. Glasshütte, Baerenstein, Altenberg. A cseh határ néhány kilométerre volt, de esélyünk sem volt, hogy a hófúvásban átjussunk a hágókon. Egyre kísértetiesebb volt a nagy fehérség, az emelkedő hófalak az út mentén, s az, hogy egyszer csak elfogyott az út. Nagy nehezen sikerült megfordulnunk, nem elakadnunk, s úgy döntöttünk, nem kísértjük tovább a sorsot, hanem visszaindulunk Berlinbe. Végül bő kilenc órás utazás után sikerült épségben visszaérnünk. Szombaton, második próbálkozás: ezúttal repülőgéppel. Szorítsatok!

Kép: Innen