Az ember óhatatlanul hibázik, van aki kevesebbet, van, aki többet. Természetesen ennek egy része óhatatlanul a munkahelyen történik, s az már csak a pályaválasztási tanácsadóban Gizike nénin múlik, hogy mennyire állhatatosan próbálta meg lebeszélni Gabikát, hogy mégse legyen inkább toronydarukezelő, ha szédül az iskola magasföldszinti termeiben. (Lehet, hogy mindannyian jobban jöttünk volna ki az elmúlt pár évből, ha Ferikét is sikerült volna más irányba, mondjuk a balettintézet felé terelnie...)
Munkahelytől függ, hogy mekkorát lehet hibázni. Könyvtárosként legfeljebb egy-két Radnóti kötet bánja, ha elbambulunk, orvosként ugyanez már egy (újabb) a fény felé lépkedő beteget jelenthet. Az atomerőművekben elkövetett munkahelyi bakiknak is lehet, hogy kirobbanó sikere lesz, csak hamar elhal a vastaps, a szövetekkel együtt...
Ma olvastam az egyik legcikisebb munkahelyi bakit, amit történetesen a NASA-nál követett el egy operátor 1982-ben. A Viking 1 nevű Mars-szonda leszállóegysége 1976 óta rohadt a Vörös bolygó felszínén, értékes információkat gyűjtögetve a lábaira szerelt mérőműszerekkel. Működése hat éve alatt szinte hibátlanul dolgozott, amíg egy reggel a - vélhetően csúnyán másnapos -- operátor updatelni akarta a rendszert. Nyomkodta a gombokat, a visszajelzők vidám villogással jelezték, hogy a Viking űrszonda lelkesen teszi a dolgát, élvezve a friss, mínusz 70 fokos marsi reggelt, készen az új nap új robot-kihívásaira. Operátorunk uplódolta az úpdétet, s már azon járt az esze, milyen jó lesz mindjárt inni egy kávét, amikor egyszer csak valami szokatlant látott a képernyőn.
"Hú, b... ki, ez nagyon nem néz ki jól..."-gondolta, s a vastag szakáll és szódásüveg-szemüveg mögött arca megnyúlt a pániktól. "Most mit csináljak???" Végül nem maradt más, mint a jól megszokott CTRL+ALT+DEL kombináció, s remélte, hogy a rendszer megjavul. És igen, valóban megjavult, egy kis apróságtól eltekintve: a szonda behúzta az antennáját, s innentől kezdve nem létezett az a parancs, ami rábírta volna, hogy működjön. Ezzel hat év után két perc alatt vége lett a Viking 1 Mars-expedíciójának, s tartok tőle, főhősünknek sem csak a napja lett elszúrva, örülhetett, ha nem kötözték fel a következő rakétára kívülről.
Ti mennyit tudtok ártani a munkahelyeteken? Én szerényen azt szoktam mondani, hogy tanárként csak a következő generációkat nyomoríthatom meg, illetve alááshatom a tudásalapú társadalmat... És Ti?
Én ma megtudtam a munkahelyemen, hogy - mint kémia tanárnak - kellene hogy legyen savvédő mellényem (gondolkodási szünet kipontozva)..............
VálaszTörlésEgyelőre ilyen nem áll rendelkezésemre, de már megrendeltük :)
Addig is magamnak tudnék ártani a munkahelyemen, ha olyan ügyetlen lennék, hogy magamra önteném a savat. De nem vagyok olyan :)
Savvédő mellény? Jól hangzik... S ilyenben kellene minden kísérletet bemutatni? Nagyon komoly lesz, ha ilyen vastag vegyvédelmi szerkóban bemész, csak a légzőkészülék hallatszik, s Darth Vaderesen felszólítod az osztályt: "Könyvet-füzetet becsukni!":)
VálaszTörlésA férjem most mondja, hogy az egyetemen a hallgatókat
VálaszTörlés"A hallgató (gy)ártástechnológiája" című munka szerint oktatják/(gy)ártják.
Ártástechnológia? Jóóó. Amúgy a savvédő mellényre nem mertem rákérdezni, azt hittem én vagyok a hülye. De akkor nem... Szóval, védjük a savakat, együtt.
VálaszTörlésNagy ártány vagyok. Megmondom a hülyéknek, hogy hülyék. Kirúgásgyanús és életveszélyes. Too bad.
VálaszTörlés