Nincs tömeg-közlekedünk!

Berlinben csaknem három és fél millió ember él, csaknem kétszer annyi, mint Budapesten. Aki egyszer is ült már Pesten dugóban, illetve tömegközlekedett, kíváncsi lehet, hogyan transzportálnak ennyi rakás németet, törököt, illetve egyéb nemzetiségű lakost a város egyik végéből a másikba napi rendszerességgel úgy, hogy nem fulladnak meg a kipufogók füstjében, s nem tapossák agyon egymást.

A tömegközlekedés gerincét a metró (U-Bahn) és az S-Bahn (HÉV-hez hasonló városi gyorsvasút) alkotják. Csak az S-Bahnon napi 1 millió utas fordul meg, ami hatalmas szám! Ez tényleg jóval gyorsabb, mint pl. a metró, s a belváros körüli körgyűrű (Ring) révén mindenhová el lehet kényelmesen jutni. 15 vonal van (tessék megjegyezni: mi az S1-el járunk!), s a vonatok hajnali 4-től éjjel 1-ig 10 percenként járnak, hétvégén pedig egész éjszaka! Hoppá!

Az S-Bahn Berlin egyik szimbóluma. A Berlin Calling című filmben Paul Kalkbrenner DJ az S-Bahn jellegzetes ajtózárásra figyelmeztető hangját felvéve kevert zenét Train címmel. A videóklip itt:

Ezt a hálózatot remekül kiegészítik a metróvonalak (U-Bahn). Összesen kilenc vonalon 173 állomás van (itt már egy ideje kipipálva a négyes metró), s igyekeznek az állomásokat egyedivé varázsolni. Például az egyetemem melletti metrómegálló, az U-Bahnhof Dahlem-Dorf épülete a tradicionális észak-német farmházak hangulatát idézi:

Az állomásra belépve pedig egy fiúpad és két lánypad fogad, a megfelelő tartozékokkal ellátva -- nem semmi látvány:

Kép innen

A metró és S-Bahn állomásokról buszokkal lehet eljutni a távolabbi úticélokhoz. A belvárosi buszok többsége -- helytakarékossági szempontból -- emeletes, ezeken nagy móka utazni. Majdnem olyan, mint London double-deckerjei. A 100-as és a 200-as buszok pedig igazi városnéző alkalmatosságok: nagyjából minden fontosabb látványosságot bejárnak, így ennél olcsóbban nem lehet Berlint megnézni.

A 100-as busz a Zoo-nál. Kép innen

Elsősorban Kelet-Berlinre jellemzőek a villamosok: a fallal kettéválasztott városban inkább az NDK használta ezeket. Viszonylag gyorsak, bár nem annyira kényelmesek, mint a buszok: elég szűkös a hely bennük, mert túl sok ülést zsúfoltak beléjük.

Nagyon jól kiépített a kapcsolat az egyes közlekedési eszközök között- s ebbe beletartozik a távolsági közlekedés is. A pályaudvarokat párhuzamosan használják a vonatok, a metrók és S-Bahnok, a repülőterekre expresszbuszok járnak- így minden roppant hatékonyan megközelíthető.

A Berlini Főpályaudvar -- az egyik legnagyobb csomópont

Minden mennyiért? Nos, nem olcsó. Egy egyszeri menetjegy 2,10 euróba kerül, ez olyan 570 forint. Ezzel két órán át korlátlanul lehet utazni, akárhány átszállással. (Pesten ugye 320Ft a vonaljegy [1,1 euró], de ez csak 60 percig jó, ráadásul csak a metrón lehet átszállni vele, semmi máson sem. Tehát, ha még egy jegyet veszünk, már nem lesz olcsóbb a közlekedés otthon.) Berlinben emellett van ún. rövidszakaszos jegy 1 euróért, amivel maximum 6 megállót lehet utazni pl. buszon. A havi bérlet itt 72 euróba kerül (19500ft), ugyanezt otthon 9800ft, tehát feleannyi. De, vegyük figyelembe, hogy itt átlagosan 6-8 szorosát keresik az emberek, mint Magyarországon, így korántsem jelent akkora érvágást a bérletváltás, mint otthon. És hihetetlenül pontosan közlekedik minden, össze van hangolva az egész város közlekedési hálózata, és tiszták a járművek. Minden jegyet meg lehet venni automatából, nincs sorban állás, mindenhol lehet kártyával fizetni.

 Jegyautomata. Kép innen

Ezt kapják az utasok a pénzükért, s szerintem ez egy nagyon jó üzlet: ezért hagyják nagyon sokat otthon az autóikat, hiszen kényelmesen, tömegnyomor-mentesen el lehet jutni akárhová. Ennek a pozitív hozadéka pedig az, hogy a belvárosba is lehet gyalogosként gázálarc nélkül sétálni, s a madárcsicsergést sem nyomják el autók ezrei.

A zsebekbe vándoroló milliárdok megfelelő helyre juttatásával talán Pesten is lehetne egyszer normális közlekedési hálózatot kialakítani. Hiszitek-e?