Wittenberg és a rózsaszín Luther

Szóval Wittenberg. A város nevét mindenki megtanulta az iskolában, legalább érettségire: Martin Luther (általában magyarosítva Luther Mártonként, hogy azt hihessük magyar volt, nekem óriási sokkot okozott gyerekként, amikor megtudtam, hogy Verne Gyula, bizony, nem kis hazánk szülötte volt...) 1517-ben kiszögezte 95 pontból álló tételeit a wittenbergi templom kapujára, s ezzel elindította a reformációt, a nagy egyházszakadást.

Ez volt az egyik célpontunk pünkösd szombaton, hiszen Wittenberg csak egy bő órás autóútra van Berlintől, s ebben már a szélmalom-látogatás is benne volt. A táj elég hasonló az Alföldhöz, de egy kicsit dimbes-dombosabb, illetve a nedvesebb éghajlat miatt jóval több fa van mindenfelé.

A város ugye elég peches volt, s az NDK-hoz került, így nem úszhatta meg a történelmi városközpont körül a panelesítést: szép betontömbök övezik a régi történelmi épületeket: gratulálunk építész-elvtársak.
A híres tér tényleg gyönyörű, s az a furcsa érzés övezi a látogatót, hogy itt nagy események történtek, ami kicsit elfogódottá tesz. Ez pedig a történelmi kastélytemplom:

S maga a templomkapu:

Az eredeti templomkapu elégett. Ez bronzból van, s bele van vésve a 95 pont

Jó vastag fából lehetett, az ember (vagy csak én?) nem is tudja nem elképzelni a jelenetet 1517. október 31-én. Álmosan füleltek a templom körüli házak lakói, amikor hajnalban ütemes kalapálás verte fel őket:

- "Mi az Isten...?
- "Psszt... Hans, ne a templom mellett... Az idén már így is bevágott a mennykő a háztetőbe."
- "Ja, jó, akkor mi a fene ez? Ilyenkor? Ki a nyavalya kopácsol?"
- "Szerintem a templom felől jön."
- "Martin atya döngeti a templomajtót. Megint kizárta magát, mint a múltkor?"
Harsány üvöltés hallatszik, majd latin "Deus coitus" káromkodás. Aztán csönd, mintha az illető fülelne, hogy meghallotta-e valaki.
- "Ráütött a kalapáccsal az ujjára. Hehe... De nem, most nem a kulcsot hagyta el. Valamit felszögez a kapura."
-"Mi az, megint sörsátor lesz?"
-"Nem látom innen jól, de ez hosszabbnak tűnik, mint egy plakát."
- "Lehet, hogy megint a belga sörfőző szerzetesek jönnek látogatóba? Annak a múltkor sem volt jó vége..."
- "Nem tudom, majd délelőtt megnézzük. Aludjunk még egy kicsit."

 A kiszögezett papíron tényleg nem sörsátor-plakátot találtak, hanem Luther téziseit latinul. Biztos-ami-biztos,  hamarosan lefordították latinról németre és széles körben elterjedtek. A pápa egy darabig nem vette túl komolyan, csak "részeges németként" emlegette Luthert, akit azonban nemsokára az eretnek-bíróság elé Rómába citált (nem ment, helyette Augsburgban volt egy kihallgatás, de megúszta), s 1520-ban már Luther egyenesen azt írta, hogy a pápa maga az antikrisztus! Nem csoda, ha a felbőszült szentatya hamarosan kiközösítette. Az igényt a megreformált vallásra már nem nyomhatta azonban el, Luther a Bibliát is lefordította németre, amit itt a mai napig használnak, s tanai is nagy népszerűségnek örvendtek.

Wittenberg belvárosának történelmi épületei között maradt fenn pár, amit már Luther is láthatott. Nagyon hangulatos, kis sétálóutcák, terek, teraszok mindenfelé.

A templomtoronyba fel is lehet menni, szédítő csigalépcsőn, viszont megéri: tényleg szép kilátás nyílik a városkára, illetve az Elba-folyóra is.

A személyes kedvencem viszont természetesen az alábbi szobor, Refi Barbie és Ken gyóntatópapja csuhával és Bibiliával. Már kapható a játékboltokban:)

Nagyon kellemes néhány órát lehet Wittenbergben eltölteni, még ha valakit nem is nagyon érdekel a vallástörténet. Hangulatos, s a szocializmus zömét már sikerült leradírozni a kisváros képéről.

Innen már csak egy (na jó, inkább két) állomás volt hátra: Wörlitz és Dessau kastélyai. A folytatás réme tehát fenyegető...Hamarosan!