Minden a csomagtartóból

Mindenféle Berlinből egy külhonba szakadt történész szemével - szigorúan NEM történelemről, tudományról, komoly dolgokról. Ha mégis, szólok előre, hogy csak saját felelősségre ne nyomja meg a Kedves Olvasó a jobb felső X-et.

2011. január 21., péntek

Fogadás a Brandenburgi Akadémián

Tegnap este fogadásra voltam hivatalos: a Humboldt Alapítvány szokásos évnyitó fogadására, amit a Brandenburgi Tudományos Akadémián tartottak, amely a Gendarmenmarktra néző, tipikusan poroszos épületben székel.

A fogadás apropóját egyébként az adta, hogy az Alapítvány és a Deutsche Telekom 10-10 ezer eurót adományozott 7 egyetemnek arra, hogy ún. Welcome Centereket hozzanak létre, amelyek az egyetemekre érkező külföld kutatók-oktatók és családjaik beilleszkedését-munkáját hivatott megkönnyíteni. Összesen kb. 14 ilyen egyetem rendelkezik már Welcome Centerekkel, s tapasztalatból mondom, hogy nagyon ráférne a mi egyetemünkre, az FU-ra is egy ilyen. Talán akkor kicsit jobban menne a vendégoktatókkal való foglalkozás.


Ott üldögélve az ember -- főleg a kelet-európai -- furcsa borzongással hallgatja az éves jelentésben szereplő számokat: röpködnek a 10 millió eurók, a német ösztöndíjalap több mint 2 milliárd (!) euróval rendelkezik, s a Humboldt Alapítvány 1800 ösztöndíjast támogat évente! Ezt összevetve azzal, ami otthon van... á, nem, nem érdemes összevetni. Talán egy hosszú folyamat eredményeképpen rájövünk majd otthon is, hogy az oktatásba-kutatásba érdemes befektetni, mert megtérül. Igaz, ez csak hosszútávon működik, így rövid lejáratú politikai tőkét nem lehet belőle kovácsolni. Melyik párt fogja ezt felvállalni egyszer?
A zenei műsor is érdekes volt: furcsán vonzódnak a szaxofon muzsikához, a legutóbbi rendezvényen is az volt. Most egy kvartett Ligeti György Bagatelljeiből adott elő hármat: nagyon profin, s ezek igazán izgalmas, fülbemászó dallamok. Íme a negyedik a hatból:



Az est fénypontja persze az állófogadás, amit én nem annyira kedvelek, mert éppen állva nem szeretek enni. Most viszont kifejezetten jó volt a kaja, valami afrikai fűszerezésű(?- bocs, nem gasztroblog) göngyölt csirkemellet ettem, feketebab-pürével és édesburgonyával. A desszert pedig kávéhab volt kókusszal, ebből kétszer is fordultam, hiszen a pohárhabot szeretem, meg a kávét is.
Étkezés közben mellém keveredett egy német férfi, akiről hamar kiderült, hogy parlamenti (Reichstag) képviselő, s amikor megtudta, hogy magyar vagyok, rögtön "nekem esett", hogy mit gondolok a magyar médiatörvényről, a sajtószabadság megsértéséről. Röviden kifejtettem a (kevéssé elfogult) véleményemet, s ő is elmondta, hogy óriási vitatéma volt ez a Reichstag bizottsági ülésein is. Szegény Viktor nem érti még talán most sem, mennyire mellényúlt ezzel, s még mindig azt hiszi, hogy szocialista hecckampányról van szó...
Az este vicces része viszont ezután következett. Megismerkedtem egy indiai klímaváltozás-kutatóval, s mivel én is hasonló témában utazom (na jó, csak annyiból, hogy utálom a havat, meg a telet, meg a hideget), beszédbe elegyedtünk. Már a neve is elbűvölt: (picit eltorzítva, hogy ne lehessen felismerni) Brabhad Ubathyaya. Ugye milyen névmemóriám van? Persze, öt percbe telt mire idemásoltam a névjegykártyájáról. S akkor még beszélni nem is hallottátok! Akik nézik a Big Bang Theory-t, tudják miről beszélek: kiköpött Raj Koothrappali! Az az akcentus, hát készen voltam, szerintem csodálkozott is, miért vagyok ilyen vígan? Aki nem tudja miről beszélek, a Big Bang Theory idevágó jelenete: sajnos nem engedi beágyazni a videót,  szóval ITT a link.
Megkérdeztem, melyik a kedvenc indiai étterme, mire közölte, hogy vegetáriánus, így nem nagyon forszíroztam a dolgot. Barátsággal váltunk el, majd lehet hogy valamikor összeülünk egy sörre. Persze nem.
Ja, és a legjobb: láttam egy kínai kutatót, akinek ez volt a neve: Dr. Info Pak. Nem kitaláltam, nem félreolvastam, itt dögöljek meg, ha nem. Hát, sajnos a neveken nevetni még mindig vicces: mikor tudom már ezt kinőni?



5 megjegyzés:

  1. Az indiai konyha NAGY része vegetárianus, tehát attól még tudhat jó éttermet. Nem mindenki nézi csak a HÚSSAL kezdődő ételeket az indiai éttermekben ;-)

    VálaszTörlés
  2. Na, de miért NE enne valaki húst náluk, amikor ooolyan bárányt tudnak csinálni... Amúgy meg nem emlékszem, hogy egyszer is a csicseriborsó-tálat rendelted volna akármelyik indiai étteremben, Kedves (szintén) húsevő Gasztrobori...:D

    VálaszTörlés
  3. A neveken röhögést nem kell kinőni! Hát gyapotból van az agya annak, aki nem röhög például azon, hogy Hasznos Jenny (ő egy modell) vagy Takarékos Ferenc (személyes ismerős, francia idegenlégiós).

    VálaszTörlés
  4. Volt Debrecenben egy időben egy Dr. Sajgó Ferenc fogszakorvos. Az aranyer.hu orvos-szakértője pedig egy bizonyos Back Frigyes. Mi más?

    VálaszTörlés