Az utolsó Facebook üzenet

- Várjál, fordítsd kicsit a fény felé... Ahaaa. Nem rossz. Kicsit a fejét jobbra. Tartsd meg.
- Siess, nem könnyű. Egyre merevebb.
- Nem tudom, jó így a haja?
- Szerintem nem rossz. Bár, olyan élettelen az arca. Tegyünk rá kis pirosítót? Rúzst?
- Ja, van nálam. Így. Oké. Tényleg jobb. Egész alakosat ne csináljunk?
- Ahhoz a lámpa alá kéne húzni...Hát, én hozzánemnyúlok. Meg nem is tudom, hol van a jobb lába.
- Oké, akkor hagyjuk. A villamosról is csináljak egy közelit?
- Persze. A sofőr mellé állhatna. Egy pillanat: úúgy, mosooooly... Oké, klassz, köszi.
- Na, megvagyunk. A laptop nálad van?
- Igen, hoztam. Jelentkezz be.
- Mi is a felhasználóneve?
- Katibaba96.
- Jelszó?
- ájlávjuespé.
-Na, beléptem. Oké. Csináljunk egy új albumot, vagy menjen a profilképek közé?
- Inkább új albumot. Mi legyen a címe?
- Az utolsó?
- Nem tudom. Olyan snassz. The end?
- Ez jó lesz, az olyan Katis...
- Akkor ezt a kettőt rakjuk fel, meg a villamososat. Ezt nem, mert ezen szarul néz ki. Oké, meg is van.
- Az üzifalra mit írjunk fel?
- Valami idézet kéne. SP?
- Jaja. Várj... A Tizennyolcból legyen az, hogy: "Egy elejtett játék és vértócsa, hol vagy ember
hol vagy tizennyolc évem?"

- Húúú, ez nagyon király lesz. Felírtad?
- Aha. Ne írjuk oda azt is, hogy mi történt?
- Ja, csak annyit, hogy "Kedves Ismerőseim! Elütött a 3-as villamos az Epreserdő utcánál és meghaltam." Jó így?
- Szerintem jó. Tegyük fel iwiw-re is?
- Aha, mindjárt. Nézd! Már négyen lájkolták!

---------------------------------------------------

Figyelem! Komoly észosztás következik!

Morbid a fenti? Lehet, de nem sokkal morbidabb, mint az életünk olyan, halálnál korábbi epizódjait az üzenőfalon, mindenki monitorán megélni, amit nem virtuálisan kellene, hanem élőben. Nem kell szakításunkat (különösen nem egymás pocskondiázását) az üzenőfalon leélni, mert SENKI MÁSRA nem tartozik. Az esküvői képeket is fel lehet tenni egy webalbumba, megírni azoknak a címet, AKIKRE tartozik, s nem elárasztani a sok szép esküvői klikkel a közösségi szájtokat. (Mit vártok rá, minél többen írják: Mennyire szépek vagytok. Gratulálunk. Sok boldogságot. Úgyis ezt írja mindenki. Ha valaki azt írná, hogy szépek vagytok, de a menyasszony úgy néz ki, mint egy anyahajó fodros tejszínhabbal, szerintem nem kapna meghívót a gyerek keresztelőjére...) Ha mindenképpen virtuálisan akartok örülni, akkor legalább az albumokba tegyétek fel, s ott megnézi aki akarja. Ugyanez vonatkozik az 1-2-3 hónapos pici babák ultrahangos képeire: TELJESEN KÉT (+1) EMBER ÖRÖME, amit meg lehet osztani másokkal, de miért kell ultrahangos képeket is feltenni? Ha elfogadjuk, hogy önálló identitással rendelkező emberről van már szó, akkor nem kellene neki eldönteni majd, hogy akar-e facebook-on szerepelni, vagy sem? Meg mivel jobb egy ilyen kép, mint a puszta tényközlés szövegesen? Erre mit lehet írni: "De szép baba. Tiszta apja." Közben lehet, hogy otthon összesúgnak: "A Laciék ultrahangos babája sokkal jobban néz ki." Megsúgom, senki nem veszi észre a különbséget. Itt van például az alábbi kép. 100-ból 100-an gratulálni fognak hozzá, ha felteszed iwiw-re, a haverok a kocsmában majd viccelődnek azzal, hogy látszik rajta, hogy éppolyan f.sz.gyerek, mint az apja.

Csak ez egy kiskutya...

Arról nem is beszélve, hogy mit csináltok akkor, ha neadjisten nem megy minden rendben, ami sajnos elő szokott fordulni a terhességek korai szakaszában? Egyszerűen 'Kép törlése'? Ennyi? Egy facebook szereplővel kevesebb? Ugye nem? Szerintem hagyjuk meg mindenkinek az emberi méltóságát.

Továbbá, nem kell senkinek félmeztelen, vagy fürdőruhás képet feltenni magáról, főleg nem, ha kiskorú. Iszonyatosan sok perverz ember garázdálkodik a neten, a világháló által biztosított anonimitás mögé bújva, ennyire magas labdát nem kellene nekik adni! Meg megint: minek ez?Ha szexik vagytok, akkor úgysem kell bizonygatni, miért is kellene? Nézzétek meg a Subba heti iwiw válogatását minden pénteken: itt is sokan vetkőznek... Szexi? (Mondjuk ITT, csak saját felelősségre!) Háááát. A szépség ugye szubjektív.

Persze, amúgy mindenki azt csinál, amit akar, ez a szép az egészben. Én már csak -- mint látjátok -- anyagot gyűjteni megyek fel a közösségi oldalakra. A lényeg, hogy mindenki jól érezze magát. Ha ehhez az kell, hogy mindenki rajzfilmkarakterek képét teszi fel saját képe helyett, akkor legyen így. DE: BREKI ÉS SÜSÜ NEM(!!!) RAJZFILMFIGURA!!!

 

Ezt Airbus-ták? (Bocsánat...)

Korábban már írtam kétszer is az Airbus 380-asról, ami a német (és francia) ipar büszkesége, s most ismét a lapok címlapján szerepel, mert nem sokon múlott, hogy a Quantas Airbus-a lezuhanjon, vagy inkább felrobbanjon a levegőben. (Az Esőember óta tudjuk, hogy ez nagy dolog lenne, hiszen amióta sugárhajtóműves gépeket üzemeltetnek az 1950-es években, egyetlen Quantas-utas sem vesztette életét.) A sajtó persze csámcsog az eseten, s ez alkalommal nem is ok nélkül: bár fogalmuk sincs miről beszélnek (mint amikor a nagyonősmagyar oldal tudósított, hogy lezuhant egy magyar vadászgép, de a pilóta szerencsésen KAPITULÁLT -- a rovásírásnál úgyis mindegy, a turulról pedig még csak leesni lehetett, katapultülés nem volt rajta: LINK ITT...), fontoskodó arccal közlik: kigyulladt, felrobbant, kényszerleszállás, pánik, de sajnos (kereskedelmi TV-s szempontból) áldozat nincs. (Szerencsére tegnap lezuhant egy kubai gép, 68 halálos áldozattal, ez kompenzált kicsit a vérszagra gyűlő "esti" vadaknál...)

Az eset mindenesetre figyelemreméltó. A 380-as a világ legmodernebb gépe, s ahhoz képest, hogy nem régóta repül, több hajtóműhiba is történt már vele. Ez a legutóbbi pedig azért ciki, mert nemcsak leállt, hanem felrobbant, ami szintén megesik néha (ritkán, ezért ez már katasztrofális hajtóműhibának számít), de az megengedhetetlen, hogy a robbanás szétfeszítse a hajtómű burkolatát is, mert ez az egész repülőgép épségét veszélyezteti. Így:

 Látható, hogy a burkolat hatalmas darabjai lerepültek (szerencse, hogy a földön senkit nem ütöttek agyon), a szárny alsó-felső része is megsérült, s felül bizony kerozinfoltokat látunk. A hajtómű belsejében 500-900 Celsius fokos hőmérséklet van, így hatalmas mázli, hogy nem gyulladt ki a szárny, amiben több tonna kerozin volt, hiszen az egész gép fáklyaként égett volna el. Azt kell majd vizsgálni, miért esett szét a hajtómű, aminek a Rolls-Royce előzetes tesztjei szerint így kellett volna viselkednie (érdemes végignézni, kicsit hosszabb videó):




A tét óriási: ha tervezési hiba, akkor hatalmas presztízsveszteséget szenvedhet el mind a RR mind az Airbus, amely egyébként is nehezen indította be a gyártást, s késik a szállításokkal. A másik oldalon persze az utasok biztonsága a tét, ami azért nem elhanyagolható szempont (reméljük).
A biztonság egyébként kényes kérdés ebben az iparágban, ahol óriási a verseny, s az ágazat nehezen támolyog ki a szeptember 11. utáni gödörből. A költségek csökkentése mindenek előtt van, s ebben senki sem jár előbb, mint a fapados társaságok, akik, ha tehetnék, hatalmas csúzlival egyesével lőnék át az utasokat Dublinból Párizsba, mert az óccsó. Ez nem megy, de a konstruktív ötletekből nehezen fogynak ki. A Ryanair igazgatója előbb azt javasolta, hogy állóhelyeket vezessenek be a gépeiken, hiszen így kisebb helyen elfér egy utas, s értelemszerűen többet lehet belőlük bezsúfolni a repülőgép-konzervbe. Már csak az olajat kell beönteni, meg a citromlevet csöpögtetni...Ti szeretnétek így utazni?

Aztán megszellőztette, hogy a gépek személyzetét is le lehetne csökkenteni egyetlen pilótára. Tudni kell, hogy a második világháború után 4 fő vezetett egy utasszállító gépet: kapitány, elsőtiszt, fedélzeti mérnök és navigátor, s ezt sikerült a számítógépek bevezetésével előbb 3, majd a jelenlegi 2 főre leszorítani. A kettő viszont kell: egymást segítik, ellenőrzik: felszállásnál egyikük vezeti a gépet, míg másikuk ellenőrzi a műszereket, rádiózik, olvassa a kötelező checklisteket, stb. Aki azt javasolja, hogy ezt felezzék meg, talán még soha nem beszélgetett egyik pilótájával sem, s felelőtlen... Kérdés, hogy a pénzéhség erősebb lesz-e a biztonságra törekvésnél, vagy a profitnövekedés úgyis meghaladja az alkalmanként bekövetkező balesetek utáni kárpótlások kiadásait?

Egy kis ezmegaz...

1.

Fények éjszakája -- Berlin, kora este, a Ringen zsúfolt S-Bahn. Felszállás után vettük észre, hogy az egyik ülésről egy borzasztóan részeg férfi tápászkodik fel, miközben kedélyesen társalog magával, énekelget egy-két jó kis slágert. Aztán visszahanyatlik. Érdekes módon, senki nem akart a szemben lévő ülésekre leülni... Pedig senki sem tudta, hogy most indul-e buliba és picit túlmelegített, vagy éppen hazafelé tart? A nyakában mindenesetre bicikli-lakat volt... Az egyik megállónál aztán pontosan akkorra jutott el megfáradt agyába a megálló neve, amikor záródtak az ajtók, de ő egy lendületes tántorodással éppen átpréselte magát az ajtón, ami kisebb tusa árán kinyílt, így le tudott szállni. Mindenki örömére. Neki is jó volt a fények éjszakája. (Miii...lyen fényekk? Hol?)

2. 

A chilei elnök Németországban járt, s köszönetet mondott, amiért a németek is segítettek a mélyben rekedt bányászok kimentésében. Ezért beírt a Bundespraesident vendégkönyvébe, s ezzel fejezte be gondolatait: "Deutschland über alles." Levegő bennmaradt, szem fennakadt, szerintem a protokollfőnökök megfogadták, hogy chillit sem esznek többet, csak ezt ússzák meg. A vendég utólag elnézést kért: tanult valamennyit németül az iskolában, s ennyit tudott hasznosítani... Köztudomású, hogy Dél-Amerikában több náci háborús bűnös is bujkált a második világháború után: ő vajon kinek az osztályába járt?

3.

A legújabb német slágerlista vezető dal Alex C feat. Y-ass "Du hast den schönsten Arsch der Welt" című száma, amiből csak a refrént idézném:

Du hast den schönsten Arsch der Welt
Arsch der Welt
Arsch der Welt
Arsch der Welt
Arsch der Welt
Dei dan da da dei dan da
Dei dan da da dei dan da
Dei dan da da dei dan da
Dei dan da da dei dan da 

Vagyis: Neked van a legjobb segged a világon, segged a világon, segged a világon. Dáj, dan, da, da, da.

Gratulálunk. (A "dalt" meg lehet hallgatni itt.)

4. 

Itt is van X-faktor, s abban hasonlít az otthonihoz, hogy aki tehetséges, az kiesik. Így volt ez Anthony Thettel is, aki szerintünk nagyon jó és klassz hangja van. Nos, ez itt nem elég. A zsűri, amelyben Sarah "Fromszeravidlav" Connor képviseli a színvonalat, legalább olyan magasan mint Mester(kélt) Tamás, persze kiszavazta. Itt van Anthony egyik száma: Under the Bridge, amelyben az apukája csellózik, szerintem nagyszerű. Na, többet nem is látjuk már, helyette továbbment, például ő.

Meszetólia

Van egy kis ország valahol Európa peremén, az egyszerűség kedvéért nevezzük csak  Meszetóliának, amit a megbecsülés, a szeretet és a tolerancia szavakból alkotunk. Ez a kis ország régen szebb napokat látott, bár igazán szép napokat már igencsak régen. Valahogy mindig rossz társaságba keveredett a nagy országok suli-bulijain leitatták (könnyen megrészegedik), s egy darabig hőzöngve belekötött mindenkibe, majd amikor a nagyobb-magasabb fiúk megverték, vérrel keveredett könnycseppekkel sírta tele a kerületet, s sérelmeit még a sok évtizeddel későbbi osztálytalálkozókon is felemlegeti.

Meszetóliában, egy újabb nagy verést követően, jött egy szomszédos nagy ország, s meggyőzött sokakat arról, hogy jobb lesz az úgy, ha nem zavarják meg az embereket a sokféle ideológiával, választási lehetőséggel, helyette megmutatták, hogy van egy ideológia, ami mindenkit kielégíthet, akit meg nem, azokat majd hatékony, bejáratott módszerekkel meggyőzik. Így is történt, s Meszetólia néhány évtizedre ebbe a rendszerbe süllyedt, amit ma már mindenki másképp értékel: az idős meszetóliaiak, akik szegény paraszt vagy munkáscsalád gyermekei voltak, de tanulhattak, volt jó munkahelyük, normális lakásban éltek, nosztalgikusan gondolnak vissza erre az időszakra, míg a fiatalok elborzadnak azon, hogy nem lehetett szabadon elmondani a véleményüket, s szögesdrótokkal körülkerített volt az egész ország, szigorúan azért, hogy a másképp gondolkodó kaputalicska kutyák be ne szökjenek a békés Meszetóliába, s nehogy összezavarják az emberek fejét. Meszetólia békéjét egyébként több százezer egyenruhás vigyázta, s kifelé ugyanúgy nem volt út, ahogyan befelé sem. Az egyetlen különbség az volt, hogy befelé a kutya sem akart jönni, kifelé annál többen.

Sokan rájöttek ugyanis, hogy a meszetóliai nagy egyenlőségben sokan azért sokkal egyenlőbbek, s nem akartak ebbe beletörődni. Különféle furfangos tervek sokaságát eszelték ki, s sokan közülük ki is szöktek a Meszetóliától nyugatra fekvő országok egyikébe, így Németországba is. (Illetve ekkor ilyen nem volt, csak NSZK és NDK, mivel, ahogyan egy szovjet politikus mondta, ők annyira szerették Németországot, hogy szívesen láttak kettőt is belőle...) Persze, akinek volt egy kis esze, az nem a keleti oldalt választotta, hiszen az teljesen olyan volt, mint Meszetólia, hanem  NYUGAT-ra távozott, hogy dojcsmarkban keresse meg a kenyerét, s oda menjen-azt csináljon-azt mondjon, ahová és amit csak akar. Így jutottak el sokan Berlin nyugati részére is.

Na, tegnap egy olyan klub rendezvényén jártunk, ami Berlinben élő meszetóliaiakat tömörít. Mintegy 20 középkorú-idősebb ember jött össze egy kis tó partján, hogy kicsit beszélgessenek meszetóliaiul, eszegessenek, iszogassanak, játszanak. Kíváncsiak voltunk, milyen is ez a csoport, s meg is tudtuk. Többségük már régen, több évtizede ott él, néhányan kezdtek csak az NDK-ban, a többség tősgyökeres nyugat-német, nyugat-berlini. Viszont, azt is megtudtuk, hogy van ám egy másik meszetóliai egyesület is, amely szintén hasonló létszámmal működik, de a két csoport nem jár össze, mert nem szeretik egymást. Azok a régi keletiek, többségük diplomás, de nem olyan tehetős, mint (volt) nyugati társaik, ezért nem nagyon tudtak megállapodni abban, hogy ki viselje a vezető tisztségeket az esetleg egyesülő klubban. Így nem lett az egészből semmi. Ráadásul van Berlinben (meg még néhány nagyobb európai városban) egy Kollégium Meszetólium nevű intézet, amely a meszetóliai kultúrát képviseli külföldön: kiállításokat, koncerteket szervez. Nos, ennek az igazgatója nem szereti a berlini meszetóliaikat, egyik legutóbbi nemzeti ünnepükön csak (ahogy ők mondják, csak tört) németül volt hajlandó beszédet tartani, mire ezek a jó emberek, akik még több évtized után is legalább részben meszetóliainak vallják magukat, kifütyülték, hiszen szerintük ez az ünnep nekik szól, s az igazgató pedig azt mondta, ha meszetóliai ünnepet akarnak, akkor üljenek fel Gizidzsetre, s menjenek Meszetóliába ünnepelni. A vérig sértett meszetóliaiak így már nem járnak a Kollégiumba, utálják az igazgatót, a két egyesület egymást, s mindenki külön-külön, saját vérmérsékletének, beállítottságának megfelelően vallja magát meszetóliainak. Tehát maximum 50 fő két egyesületben és egy intézményben tömörül, illetve húz szét.

Ezt láttuk tegnap, s miközben koccintgattam a finom házi pálinkával, s ettem a szezámmagos pogácsát (meg Bori finom sütijét, nemsokára a blogjában), arra gondoltam, milyen szomorú, hogy a meszetóliaiak ilyenek. Ugyanakkor hálát adtam az égnek, hogy mi magyarok teljesen másmilyenek vagyunk. 

Életjel jegesmedvével, halakkal, s politikával...

Ezt már valószínűleg csak magamnak írom, mert azt a kevés, de annál lelkesebb olvasómat is minden bizonnyal elveszítettem, akik eddig voltak. Sajnos az utóbbi időben rengeteget kell dolgoznom, mert írom/fordítom a könyvemet, amit november végére kell befejeznem, s bizony sürget az idő. Tehát, rohadok a monitor előtt, kalapálok az ujjaimmal a billentyűkön, s telnek az oldalak, füstöl a vörd. Egyszer csak készen lesz.

Mivel én most nem vagyok szórakoztató, itt van három videó, amin én nagyon jól szórakoztam. Kettő régi, a harmadik nem annyira, de az összekötő motívum: hogyan beszéljünk úgy sokáig, hogy SEMMI, DE AZ ÉGVILÁGON SEMMI ÉRTELME NE LEGYEN! Ebben állítólag mi bölcsészek vagyunk a legjobbak, de tiltakozom:D

Az első: horgászoknak különösen jó móka:

A második önkormányzati választások előtt különösen aktuális:




A harmadiktól pedig még a jegesmedve is inkább a globális felmelegedést választaná, legombolná a bundáját, s pucér fejét megvakarva kérdezné: Most akkor mi van???




Külön felhívnám a figyelmet a jejesmedvére, s a diszkrét böfire az interjú elején...
Na, emléki hagyományilag jó szórakozást mindenkinek, s igyekszem hamarosan jelentkezni valami friss poszttal.

Főnök, van egy kis baj...

Az ember óhatatlanul hibázik, van aki kevesebbet, van, aki többet. Természetesen ennek egy része óhatatlanul a munkahelyen történik, s az már csak a pályaválasztási tanácsadóban Gizike nénin múlik, hogy mennyire állhatatosan próbálta meg lebeszélni Gabikát, hogy mégse legyen inkább toronydarukezelő, ha szédül az iskola magasföldszinti termeiben. (Lehet, hogy mindannyian jobban jöttünk volna ki az elmúlt pár évből, ha Ferikét is sikerült volna más irányba, mondjuk a balettintézet felé terelnie...)

Munkahelytől függ, hogy mekkorát lehet hibázni. Könyvtárosként legfeljebb egy-két Radnóti kötet bánja, ha elbambulunk, orvosként ugyanez már egy (újabb) a fény felé lépkedő beteget jelenthet. Az atomerőművekben elkövetett munkahelyi bakiknak is lehet, hogy kirobbanó sikere lesz, csak hamar elhal a vastaps, a szövetekkel együtt...

Ma olvastam az egyik legcikisebb munkahelyi bakit, amit történetesen a NASA-nál követett el egy operátor 1982-ben. A Viking 1 nevű Mars-szonda leszállóegysége 1976 óta rohadt a Vörös bolygó felszínén, értékes információkat gyűjtögetve a lábaira szerelt mérőműszerekkel. Működése hat éve alatt szinte hibátlanul dolgozott, amíg egy reggel a - vélhetően csúnyán másnapos -- operátor updatelni akarta a rendszert. Nyomkodta a gombokat, a visszajelzők vidám villogással jelezték, hogy a Viking űrszonda lelkesen teszi a dolgát, élvezve a friss, mínusz 70 fokos marsi reggelt, készen az új nap új robot-kihívásaira. Operátorunk uplódolta az úpdétet, s már azon járt az esze, milyen jó lesz mindjárt inni egy kávét, amikor egyszer csak valami szokatlant látott a képernyőn.

"Hú, b... ki, ez nagyon nem néz ki jól..."-gondolta, s a vastag szakáll és szódásüveg-szemüveg mögött arca megnyúlt a pániktól. "Most mit csináljak???" Végül nem maradt más, mint a jól megszokott CTRL+ALT+DEL kombináció, s remélte, hogy a rendszer megjavul. És igen, valóban megjavult, egy kis apróságtól eltekintve: a szonda behúzta az antennáját, s innentől kezdve nem létezett az a parancs, ami rábírta volna, hogy működjön. Ezzel hat év után két perc alatt vége lett a Viking 1 Mars-expedíciójának, s tartok tőle, főhősünknek sem csak a napja lett elszúrva, örülhetett, ha nem kötözték fel a következő rakétára kívülről.

Ti mennyit tudtok ártani a munkahelyeteken? Én szerényen azt szoktam mondani, hogy tanárként csak a következő generációkat nyomoríthatom meg, illetve alááshatom a tudásalapú társadalmat... És Ti?

Te is lehetsz roma, csak akarni kell...

Meggyilkoltak egy középiskolás fiút Dunaújvárosban. Egy pulóverért késelték meg -- értelmetlen, szörnyű halál, méltán váltja ki a társadalom haragját és felháborodását. Persze bizonyos körökben meg is született a konklúzió: a tettes cigány volt!!! Lehet hörögni, minden stimmel, hogy kell a bazmeget rovásírással leírni?

Aztán kiderült, hogy, hoppá, nem cigány volt a tettes. Na, most mi legyen? A leleményesség mindig is a legnagyobb magyar erény volt, a Szebbiknél-Okosabbiknál megszületett erre is a magyarázat. Idézem szó szerint, nem is teszek semmiféle megjegyzést, mert nem érdemes:

"A gyilkos nem cigány származású - csak az identitása az. A szabad identitásválasztás alapján tehát akár annak is tekinthető: sajnos ismét az elcigányosodás jelenségével állunk szemben.

Az elcigányosodás jelenségére már többször felhívtuk a figyelmet, és megtesszük újra meg újra, hiszen rendkívül fenyegető jelenségről van szó, főleg a súlyosan cigányfertőzött településrészeken. A sajnálatos jelenség terjedésében komoly szerepe van az amerikai deviáns ízlésterrornak is, mely szerint a fekete "gangszták", köztörvényes nigger bűnözők és repperek a "menők" - és értékes, formálható(!) magyar lelkek vesznek el a nemzet számára, mi több, válnak ellenségeinkké, gyilkosainkká. Ebben az esetben ugyanakkor már előrehaladott állapotról beszélhetünk: a kép alapján ugyanis a nemcsak viselkedésbéli gondok vannak, már a szülőknél keveredés esete foroghat fenn."

Szerintetek sincs ennek értelme? (Nem nyelvtanilag, mert úgy sincs.) Tehát mindenki lehet cigány, sem roma szülők, sem szolárium nem kell hozzá? Az ész megint osztva lett.

Kép innen

A politikus is ember - de milyen?

A politikus furcsa állatfaj a közép-kelet európai országokban. A szocializmusból átmentett "minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek" mentalitás nagyon érezhető most is. A politikusok nem hivatalt viselnek, nem szolgálnak (az országot és a választópolgárokat, akik ugye a parlamentbe juttatják őket), hanem a tömeg fölé emelkednek: oda emeli őket a honatyai fizetéssel és a fiktív számlákkal felpumpált költségtérítéssel elért jólét, a haveri mutyizással szerzett kapcsolatok, a mentelmi jog. Cserébe nem feltétlenül kell sok mindent csinálni, az üldögélés meg nem olyan rossz a parlamentben: van szolgálati laptop, wi-fi, igaz, hogy az interneten csak a magyar oldalakat tudják sokan csak olvasni, de nem baj az, s a Blikk sem olyan ciki olvasmány, különösen jó a napipucinős oldal, amit diszkréten be lehet csúsztatni az aznapi ülésre vonatkozó, fontosnak látszó, ám érintetlen (kinek van ideje mindezt elolvasni?) dokumentumai közé.

Sajnos ilyen környezetben azt is hamar elhiszi a politikus, hogy mindenhez ért. Persze, hamar megtanul hosszú perceken át a semmiről beszélni úgy, hogy közben az ellenzéket szidja, de a szakértői bizottságok jól tejelő tagsága nemcsak pénzt, önbizalmat is hoz. Így születnek az akkora marhaságok, mint Torgyán Józsi bácsi legendás Lovarda-megnyitója, ahol sokáig értekezett a debreceni lovassportról, s ezt írta az emlékkönyvbe: "A lovas turizmus Magyarország lehetőségeinek egyike. Hallottam már olyan véleményt is, hogy nekünk a ló olyan lehetne, mint Svájcnak a hó." Csak egyetlen kérdés, neadjisten klikkelés kellett volna ahhoz, hogy ne járassa le magát. Szekeres Imre honvédelmi miniszter erélyesen ostorozta egy vadászgép sebességmérő csövét, s abbéli reményét fejezte ki, hogy ilyen halálos rakéták nem lesznek a gépeken. Természetesen legnagyobb alakítása egy másik alkalommal volt, mert néha a politikust vendégül is látják, a pálinka pedig tulajdonképpen nemzeti ital, igazi Hunra...ga..rikkum, na, hungaricum:

Néha ez a politikusi mindentudás embereket öl. Pusztít persze közvetve is, hiszen a döntéseket hozó egészségügyi miniszternek soha nem kell tehetetlenül várnia arra, hogy az egyetlen éjszakás nővér kivigye az ágytálat, s az oktatási minisztériumban is olyan emberek dolgoznak, akik csak Excel-táblázat számoszlopaiban találkoztak gyerekekkel és tanárokkal egyaránt, viszont időről-időre direkt módon is emberéleteket követel a politikusi gőg, a "nekem mindent lehet, s mindenki azt csinálja, amit mondok" mentalitás. Erre példa a borzasztó szmolenszki repülőgép-katasztrófa, amely Lech Kaczynski lengyel elnök és kilencvenegynéhány tagú kísérete életét követelte. A sűrű ködben több alkalommal is meggyőződhetett a Tu-154-es gép pilótája arról, hogy a kis rövid leszállópályát szabad szemmel nem is lehet látni, s a légi-irányítók is többször utasították, hogy menjen egy másik repülőtérre. A politikus viszont túl fontos ahhoz, hogy várjon, az elemek fölött áll, így el lehet képzelni, ahogyan Kaczynski őrjöngve parancsolta a pilótának, hogy azonnal szálljon le, felülbírálva azt a tucatnyi szakembert, akinek az a foglalkozása, hogy az utasok biztonságosan repülhessenek egyik helyről a másikra. (Megcsinálta már ezt két évvel korábban is, akkor azzal intézve el a gép kapitányát, hogy aki fél, ne menjen pilótának.) Sajnos ebbe a lengyel kapitányba is beleivódtak a politikusok felsőbbrendűségéhez kapcsolódó automatizmusok, s ahelyett, hogy leültette volna az elfoglalt potentátot azzal, hogy EGYEDÜL a repülőgép kapitányának van joga döntéseket hozni, minden szakmai ellenérv dacára nekivágott a végzetes leszállásnak.

Természetesen a felelősség a pilótáé lesz, hiszen a gomolygó ködben elvétette a leszállópályát. Sajnos a 27 éves orosz gép sem sokban segítette a dolgát, nem úgy mint a mai modern utasszállító gépek, amelyekkel szinte bármilyen látási viszonyok között biztonságosan le lehet szállni.

A politikus pedig a baleset ártatlan áldozata marad. Pedig nem az.