Sokat kellett várni a folytatásra, igaz? Sajnos nem ment a napi blogolás, hiszen az elmúlt 12 napban 2700 kilométert utaztunk Németországban, s esténként örültünk, ha bedőltünk az ágyba, vagy iszogattunk egy kis sört szigorúan regionális gasztronómiai kutató-jelleggel:)
Szóval Hamburgnál hagytuk abba, a második napon sétahajózni indultunk a kikötőben, amelyről már részben olvashattatok házas- és blogtársam tolmácsolásában
itt. Persze az ilyen fijús dolgokról részletesen csak én írhatok, hát tessék.
A hamburgi kikötő története elválaszthatatlan a város történetétől: ez adta a hanzaváros jelentőségét, s adja ma is. A németek szerényen a "Világ Kapujaként" emlegetik, bár Rotterdam után "csak" a második legnagyobb Európában. Bár az utasforgalom is jelentős, mégis elsősorban konténerkikötőként működik, illetve rengeteg dokk is van, amiket hajók építéséhez-karbantartásához használnak. Persze a legjobban egy sétahajóról lehet mindezt látni, így mi is (majdnem) tengerre szálltunk.
Az első reakciónk a megdöbbenés volt, mert egy olyan bárkába tereltek be, ami nem tűnt nagyon vízállónak: négy sor lócán lehetett leülni, itt-ott nagy tócsák rajtuk, meg egy ponyva a bárka tetején, amiről időnként zuhanyként zúdult az éjszakáról megmaradt esővíz a gyanútlan utasok nyakába. Tolatáskor kaptunk még egy nagy adag dízelfüstöt is, csak hogy jobban érezzük magunkat. Ezzel a lavórral vágtunk neki a kikötőnek, s érthető módon a vízibicikliken kívül minden jármű óriás volt mellettünk. Különösen, amikor zsilipeken át kievickéltünk a külső konténerkikötőbe, hiszen ott ilyen szörnyetegeket láttunk:
Irénke egy kicsit nagydarab
Ezekből a hajókból több is van egyszerre a dokkokban, ahol óriásdaruk sürögnek-forognak fölöttük, s minden egyes mozdulatukkal egy kamionnyi konténert kapnak fel és lódítanak arrébb.
100000 tonna fölött nem tudom milyen jogosítvány kell, de ezek a hajók nem képesek önmagukban itt manőverezni, hanem kicsi, de annál erősebb vontatóhajók falkája kíséri őket, s ezek rángatják a hatalmas hajótestet megfelelő irányba. Tehát, ha fékezni akarják, akkor a hajó farához rögzített két vontatóhajó az ellenkező irányba indul teljes gőzzel, s ezzel lassítja a konténerszállítót.
Nagyon érdekes volt a kikötő többi része is, főként az volt ránk nagy hatással, ahol egy roncstelep volt, s régi autók roncsait hegyekben tárolták, s markolókkal készítették őket a behajózásra. Szinte szürreális volt ahogyan gépek pakolták halott gépek torzóit egy látszólag emberek nélküli mechanikus tájban:
A hajón amúgy a folyamatosan tengerész-dialektusban beszélő "kapitány" volt a narrátor, aki mindig vicceskedett. (Ezt ugye a szinte alig-alig létező német humorviszonyok között fenntartásokkal kell kezelni...) Mindenesetre az autóroncsoknál közölte, hogy Németországban mindenki tudja, hogy ezeket bepakolják, Japánba szállítják és ezekből lesznek a Toyoták..Olyanok is... (Jót nevettünk. Én is... Őt állítólag 2-3 héten belül kiengedik a kórházból, s jó esélye van a teljes felépülésre...)
A kikötő környékének elhagyott ipari körzeteit igyekeznek ismét bevonni a városba, s lakóövezetet létrehozni itt. Ezt Hafen City-nek nevezik, próbálják az épületek régi jellegét is valamelyest megőrizni, de rengeteg luxuslakást hoztak létre, s csillagászati áron kínálják őket. Az átépítések csúcsát az új hamburgi filharmónia épülete jelenti majd, amit Elbphilharmonie névre keresztelnek, s talán 2012-re lesz kész. Így fog kinézni:
Az alsó rész a régi raktárépületeket idézi, a felső viszont hipermodern
A kikötő után a délutáni programunk a Hamburg-központú NDR (Norddeutsche Rundfunk) televízió volt, ami az észak-németországi közszolgálati csatorna. Profi vezetést kaptunk, s bejárhattuk a legtöbb stúdiót, a díszleteket, a műszaki szobákat.
Még arra is volt lehetőség, hogy a híradó díszletébe beüljünk. Én az időjárásjelentésben voltam, de ez sajnos tragédiába fulladt:D:
Ez történik, ha kék leplet tartok magam elé a bluebox stúdióban
Megtudhattuk, hogy a híradósoknál mi van a pult alatt: víz (szigorúan antiböfi szénsavmentes), púder, hajkefe: ezek nélkül nincs híradós. Ja, és a székük pedig olyan mint a texasi rodeó bikája, folyton izeg-mozog: nagyon nehéz rajta lovaglóülésben megmaradni. És persze a súgógép, amiről elképesztő nehéz úgy olvasni, hogy ne járjon az ember szeme balról-jobbra, mint a kémé a Süsüben. Szóval riszpekt minden TV-snek...
A TV menzájában ebédeltünk, ahol lehetőségünk nyílt az NRD-s TV-celebekkel együtt enni, de mi ezt nem tudtuk, mivel soha nem néztük ezt a csatornát, így ezek a celebek nekünk nem voltak celebek:D Az ebéd viszont finom volt.
Este még találkoztunk Bori egyik volt csoporttársával a nyelvsuliból, aki most Hamburgban ösztöndíjazik, s beültünk a kikötő mellett egy klassz kis pálmafás-homokos (nem úgy)-lazulós helyre, ahol kipróbáltuk a hamburgi helyi sört, az Astrát.
Nem rossz, nem rossz, de azt hiszem nem lövöm le a poént, ha megsúgom: ennél sokkal jobb sört is ittam később. Hogy hol? Tartsatok velem a következő részben is, s elárulom. Következik: Münster.
