Minden a csomagtartóból

Mindenféle Berlinből egy külhonba szakadt történész szemével - szigorúan NEM történelemről, tudományról, komoly dolgokról. Ha mégis, szólok előre, hogy csak saját felelősségre ne nyomja meg a Kedves Olvasó a jobb felső X-et.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: politika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: politika. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 28., hétfő

Guttenberg Update

Nemrégiben írtam a német védelmi miniszter plagizálási botrányáról. Éppen most kaptam egy nyílt levelet, amelyet német és külföldi doktoranduszok, Ph.D. fokozattal rendelkező tudósok írtak Merkel kancellár asszonynak, azt követelve, hogy Guttenberget bocsássa el a kabinetből, hiszen ellenkező esetben mi lenne az üzenete a tudatos csalásnak, megtévesztésnek az ország egyik vezető politikusa részéről? Érdemes elolvasni a levelet ITT. A nyílt levelet eddig több mint 20 ezren írták alá. Én nem, bár a véleményem természetesen megvan róla, de ez legyen a németek belügye. 26-án Berlinben demonstrációt tartottak, amelyen szintén Guttenberg eltávolítását követelték.

 Forrás: Tagesspiegel.

Kíváncsian várom, lesz-e eredménye a civil megmozdulásnak: vajon elég lehet-e a közvélemény nyomása a személyes politikai érdekkapcsolatok felülírásához, vagy felvállalhatja-e egy német vezető, hogy a bizonyítottan csaló és hazug politikust megtartsa kormányában?

2011. február 14., hétfő

Elvek, alkotmány, tákolmány...

A magyar alkotmánytörténet egyik furcsasága, hogy az országnak éppen akkor lett alkotmánya, amikor elveszítette alkotmányosságát. 1949-ben. A született dokumentumot (1949. XX. törvény) elképesztően rövid idő alatt hozták tető alá, a már Rákosi nevével fémjelzett politikai rendszerben a Minisztertanács által delegált Alkotmányelőkészítő bizottság írta meg az alkotmány tervezetét, valójában Szabó Imre és Beér János alkotása. (Gyakorlatilag az 1936-os szovjet alkotmányt fordították le.) 1949. augusztus 5-én nyilvánosságra hozták a tervezetet. A dolgozók négy (4!) napot kaptak arra, hogy "megvitassák". (Értitek: megvitassák, lol) Augusztus 10-én az országgyűlés előtt volt, a bizottsági ülésen komoly 15 percet szántak a tárgyalására. A képviselők egyhangúan elfogadták, s augusztus 20-án kihirdették és még aznap hatályba is lépett.

Ismerős volt valami ebben a rövid történetben? A Vezér megbízható embereiből álló bizottság? A nevetségesen rövid határidők? A halandókkal való egyeztetés látszata? A parlamenti ellenszavazat-nélküliség? Érthetetlen, pedig pontosan ettől a dokumentumtól akarunk most megszabadulni, szakítani az 1989 óta cipelt ideiglenességen. S mégis: kísértetiesen hasonlítanak a körülmények. Akkor is egy kisebbség tündökölt a többség védelmezőjeként, a díszletek akkor is demokratikusak voltak (az akkori alkotmányban is szerepelt a gyülekezés, szólás, vallás szabadsága), csak éppen a gyakorlatban nem működtek. Pártállam volt, s sajnos nehéz elvonatkoztatni a jelentől, amikor Révai elemzését olvassa az ember az akkori berendezkedésről: "A párt és az állam nem egy, de nem is kettő."

Az új Alkotmány lehet, hogy kell. De nem így. Nem diktátumként, azzal érvelve, hogy az emberek többsége erre is felhatalmazott bennünket. Mert ez összesen 2,7 millió embert jelentett a választáskor, ami a legutóbbi  felmérések szerint alaposan megcsappant. Ha valóban tisztességes szándék vezérelné az alkotmányozókat, nem tisztább lenne egy pártérdekekre kihasználhatatlan dokumentumot készíteni, alaposan megfontolva, s a legmagasabb fokú legitimációt adni neki: népszavazást kiírni, s így kérni az emberek felhatalmazását?

 A kép innen

Ebből nem lesz semmi. Orbán Viktor azt mondta több fórumon is, hogy nem híve a népszavazásnak: "Azért vannak a képviselők a parlamentben, hogy ők döntsenek." S van még egy indoka: 

"Ha elkezdünk népszavazást kiírni, mondjuk az alkotmány kérdésében, akkor meg fogunk indulni az elnöki rendszer felé, és én nem szeretném, ha Magyarország az elnöki rendszer felé mozdulna el.”  

Na, ezt egyikünk sem szeretné, nem igaz? Viszont hogy változik a világ. Egy-két év, s teljesen mást gondolunk dolgokról, jönnek-mennek az elvek. Hiszen szinte még most volt 2008, amikor ezt mondta elveihez hű miniszterelnökünk:

"Magyarországon egy meg lehetősen primitívre csupaszított képviseleti demokratikus rendszer működött az elmúlt években. Ez négyévente tartott ránk igényt, amikor bedobtuk a szavazatunkat, és onnantól, úgymond, a képviselők dolga a politika, ugye. (lol) A szocialisták erre gyakran rá is játszanak. A politikának a parlamentben van a helye. (LOL) Ugye ez azt jelenti, hogy nem nálatok, kedves választópolgárok. A népszavazás az nem más, mint egy fejlettebb, vagy mondjuk így, hogy nyugatosabb megközelítésnek az eredménye, ahol a képviseleti demokráciák, hiszen ott is parlamentek működnek, kiegészítik a részvételi demokráciának az elemével, amikor két parlamenti szavazás között bizony az emberek részt vesznek a közéletben, és időnként fontos döntéseket hoznak, mint egy népszavazás."

Ugye, hogy szinte ugyanaz a két gondolat? Ja? Hogy most pont éppen az ellenkezőjét mondja, mint akkor? Na, ne legyetek már liberálbolsevikok és ne akarjátok Magyarország vesztét! Még ezt is mondta "Hazánk Védelmezője, aki nevetségessé tette a támadók érveit":

"A népszavazás az az erőszakmentes népi mozgalom legmagasabb rendű formája, szerintem, amit az európai kultúrkör ez idáig megalkotott. Hát legyünk erre büszkék, hogy Magyarországon kapunk egy ilyen lehetőséget." (A teljes beszélgetés elolvasható: hol? Igen, Orbán Viktor honlapján: "Legyünk büszkék a népszavazásra.")

Na, így már értitek, miért nem lesz most népszavazás, miért kapunk nevetséges 12 pontos listát, amit nyugodtan fel lehet használni a porcelán fölött. Vajon mit fogunk ezekkel kezdeni?:

"Az új alkotmány csak az állampolgári jogokat vagy a kötelezettségeket is deklarálja-e?" WTF?
"Korlátozza-e az új alkotmány az állam eladósodását?" Mert ez így megy.
"Járjon-e szavazati jog a kiskorú gyermekek után?" Erről már írtam: ITT.
"Engedje-e az új alkotmány a gyermeknevelés költségeinek megadóztatását vagy sem?" S ebben mi számít bele? Ha gyermekeim nem hajlandóak csak Audi S8-assal járni oviba, akkor az is gilt?
"Az új alaptörvény vállaljon-e kötelezettséget a jövő nemzedékek után?" Ezen már túl vagyunk a nyugdíj einstanddal.

S végül a személyes kedvencem: "Az új alaptörvény védje-e a Kárpát-medence természeti sokféleségét?" Persze. A Kárpát-medence területe 330 ezer négyzetkilométer, ebből 93 ezer Magyarország. A többire is érvényessé tesszük a magyar Alkotmányt? Körmöst adunk a fákat kivágó szlovák parasztnak? Ennyi erővel belevehetnénk a Szahara élővilágának védelmét is, több közünk ahhoz sincs, s még a méhészborzok is hálásak lennének.
Köszönöm.

"A bíróságok számára legyen-e mód a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés kiszabására?" Most is van, de ez amúgy is a BTK-ra tartozik, nem?
Nem is sorolom tovább. Cut the bullshit-mondaná az angol. Mi van három hatalmi ág elválasztásával, pontosan megfogalmazott jogkörükről, a fékek-ellensúlyok rendszerével? Főleg: Alkotmányról beszélünk, de mi van az Alkotmánybírósággal? Miért nem a nép, az istenadta nép választja a köztársasági elnököt? Miért nincs benne a választott képviselők alkotmányos felelősségre vonásának és visszahívhatóságának lehetősége? MINDEN választott képviselőé. Ezekről szívesebben nyilatkoznék. De nem egy cetlin. A szavazófülkében. 
Forrás: A magyar alkotmány történetéről: A, mint Alkotmány

2011. február 13., vasárnap

Split-gondolatok egy dokumentumfilm kapcsán

"A baloldal és a jobboldal között nincs párbeszéd. Helyette csak ordítoznak egymással."

"A legtöbben csak legyintenek, s azt mondják: 'Kit érdekel?'"

"Mind a két oldal úgy érzi, hogy a másik gyűlöli."

"A politikusok elsődleges célja a félrevezetés."

Ismerős mondatok? Elhangzott valamelyik az elmúlt fél évben az asztaltársaságotokban? Pedig ezeket egy amerikai dokumentumfilmből idéztem.
A héten az Intézetben vetítették le a Split: Divided America (Szakadás: A megosztott Amerika) című dokumentumfilmet, amely az elmúlt évek egyik legsikeresebbje volt az USA-ban, számos díjat gyűjtve be.


A rendező, Kelly Nyks, filmje részben roadmovie, részben dokumentumfilm: a nyugati parttól a keleti partig utazva azt vizsgálja emberekkel beszélgetve: miért nem lehet a politikáról beszélni, miért nem lehet normális párbeszédet folytatni, mi az oka az ország megosztottságának? A vetítés érdekességét az is adta, hogy maga a rendező is itt volt, s a film után kérdéseket lehetett feltenni neki.

A film nyugodtan szólhatott volna kis országunkról is, csak bizonyos helyi sajátosságokat kell behelyettesíteni. A dialógus teljes hiánya, a vitapartner nem tisztelése teljesen lehetetlenné teszi, hogy a politikus betöltse azt a funkciót, amire a választók felhatalmazták: az ország helyzetének az előmozdítását. Hol van az már, érvelt Nyks, amikor Ronald Reagan és Tip O'Neill, akik ádáz politikai ellenfelek voltak, a kemény kongresszusi viták után este együtt iszogatva tudtak emberi hangon beszélni egymással? El tudjátok ezt manapság otthon képzelni? Elég elolvasni a blogok kommentjeit: nincs olyan politikai kérdés, amivel kapcsolatban a 10-ik kommentig nem jutnak el az idióta/hazaáruló/senkiházi/zsidó/liberálbolsevista fröcsögés valamelyikéig.

Közben persze a legfontosabb kérdések mindig háttérbe szorulnak. Alapvető ellentét feszül a között, amit a választók akarnak, s amit a politikusok: az előbbi csoport azt szeretné, ha az országnak jobb lenne, ha ő jobban élne, az utóbbi pedig azt, hogy megválasszák/újraválasszák, s ő élne jobban. Ezért nem működik az érdekképviselet, s ezért áll érdekében a politikusnak a tömegek hiszterizálása: elhitetni, hogy az embereknek is ugyanolyan fontos, hogy ő ne kerüljön ki a parlamentből. Pedig alaposan átgondolva: Amerikában sokkal kevesebb dolog választja el a két pártot, mint gondolnánk, nálunk pedig markáns különbséget nem tudnunk felfedezni abban, ahogyan az egyszerű emberek élete alakult a különböző pártok regnálása idején: mindkét párt azt mondja, még négy évet kell kibírni, aztán jobb lesz, egyértelmű mindenki számára, hogy kilopják a szemünket bal oldalon-jobb oldalon egyaránt, s ezt szép csöndben meg is emészti mindenki, mindkét fél a másikat demonizálja, pedig alapvetően teljesen mindegy az egész. Nekünk. Nekik nem. 

Az Egyesült Államokban az alkotmányt megfogalmazó Alapító Atyák először fizetség nélkül akarták végezni a politikai hivatalviselést, arra hivatkozva, hogy a köz szolgálata megtiszteltetés, hazafias kötelesség. Mennyire hatásvadász maszlagnak hangzik ez ma, nem igaz? Hiszen a hazafi szót szinte kizárólag demagóg melldöngetés közben halljuk manapság, s valódi értékek már nem állnak mögötte. A hazát a politikai csoportok önmagukkal azonosítják, s azok, akik nem értenek velük egyet, kívül találják magukat a közösségen: így lehet elmenni Gyurcsány szerint az elégedetleneknek külföldre, így tesz Orbán egyenlőségjelet az őt Európában kritizálók és a Magyarországot támadók (van ilyen?) közé, így lesz a zsidókból "hazátlan", hiszen vannak akik magyarabbak, s akik kevésbé.

S az emberek soha nem ülnek le egymással beszélgetni. Pedig hamar rájönnének, hogy ugyanazt akarják: normális országban élni, eleget keresni a megélhetéshez (többségük talán beérné a legálisan keresett jövedelmével, a nyugalomért cserébe), úgy, hogy ne kelljen aggódni amiatt, hogy mi lesz velük öregkorukban, vagy mi lesz a gyermekeikkel. Érdekelne valakit is komolyan a pártok fröcsögése, ha nem hazug, semmirekellő, cinikus politikusok ülnének a parlamentben, akik ellentéteiket csak a saját képviselői fizetésük emelése kapcsán teszik félre és szavazzák azt meg, hanem felelős, elszámoltatható szakemberek, akikkel kapcsolatban pártállástól függetlenül egy dologban biztosak lehetünk: minden erejükkel azon dolgoznak, hogy az országnak jobb legyen? Ugye, hogy nem?
Ilyesmi járt a fejemben a film nézése közben, s cseppet sem nyugtatott meg a rendező, amikor azt mondta, hogy bárhol vetítik is le a filmet (Hollandia, Törökország, Anglia), mindenhol azt mondják a nézők, hogy akár itt is forgathatták volna.
Ha tudjátok, nézzétek meg. Itt a trailer:

 

2011. február 12., szombat

Engedjétek hozzám a gyermekeket... De toll legyen náluk...

Az egészségügy romokban. Az oktatás szintén. A januári költségvetési hiány rekordmagasságban. Európa/a világ sajtója a médiatörvényünkön csámcsog. 3000 milliárd forint lenyúlásával lehetett csak elkerülni, hogy már az idén befeküdjön a költségvetés. Mindenki azt várja most, hogy a kezdeti idétlen szarakod... izé, fontolva haladás  után, végre előáll a csodaterv, hogy lehet az összefogást,  fellendülést követően végre valami eredményt is felmutatni, hogy jövőre ne kelljen lehúzni a piros-fehér-zöld redőnyt. S bizonyos elemeit a NAGY TERV-nek már megszellőztették, s nem fogunk csalódni! A kormányzó párt tökéletesen érzi, mi jelenthet gyógyírt az ország nehéz helyzetére: szavazati jogot adni a gyermekeknek, illetve rajtuk keresztül a gyermekes családoknak—gyermekenként  egyet-egyet. 

Petike a Katica csoportból el lesz alélva. Miközben anya beköti a lábán lévő villogó sarkú cipőt, s egy papírzsepivel eltünteti a kikandikáló zöldes cicakakát a szavazópolgár orra hegyéről, Petike heveny társalgást folytat a szomszédos padon ülő Zsoltikával, akinek az apukája éppen a táskájába igyekszik a legó Harry Pottert és Hermionét benyomkodni a már begyűrt félszemű plüss medve tetejébe. Miről beszélgetnek? Természetesen a politikáról. A GDP-ről, a költségvetési hiány alakulásáról, a szociális ellátó rendszer kihívásairól. Nem értenek egyet: Petike alapvetően konzervatív beállítottságú, utálja például a gyakran szivárványszínű pólóban járó Lionelt, míg Zsoltika tegnap a kis Aladárral verekedett össze, mert szerinte ellopta a fából faragott kis turulját. Az öltözői egyeztetés végül eredmény nélkül ért véget, s mindkét választópolgárt szülei (párttársai) otthonukba szállították. Alig várják már, hogy végre szavazhassanak.

 
Ez egy átlagos délután lehet az oviban hamarosan. A szülőknek erre van a legnagyobb szüksége, nem normálisan működő óvodákra (neadjisten, bölcsődékre), iskolákra, s egyáltalán arra, hogy megtudják, mi a fészkes fenéből fog egy pályakezdő tanár házaspár két gyereket felnevelni, amikor a nyavalyás panellakásukra havonta 80 ezer a törlesztő, vagyis csaknem egyikük fizetése. (Hiába, nem mindenki olyan művész, mint egyik keleti nagyvárosunk vezetője, akinek nyolcvanegynéhány milliós hitelének havi kb. 800 ezres törlesztése simán megy az 550 ezres nettó fizetéséből) Ezekre mind megoldást jelent majd a gyermekek után juttatott szavazati jog, legalább annyira, mint a határontúli magyarok problémái is azonnal megoldódnak majd, ha tudják, kinek mit köszönhetnek, s hálásan behúzhatják az X-et. Az pedig senkit sem zavar, hogy adót nem ide fizetnek, ezzel két országban is jogosultak lesznek a szavazásra, sőt, az Európai Uniós választásokon is kétszer szavazhatnak majd? 
A szavazati jog ÁLTALÁNOS, TITKOS és EGYENLŐ  -- kellene hogy legyen, tehát a bölcs döntést követően meg kell, hogy adják majd az egyébként mindenért bűnbaknak kikiáltott cigány családok MINDEN EGYES GYERMEKE UTÁN is a szavazati jogot. Ez persze legfeljebb újabb ígérgetési kampányt fog jelenteni, esetleg több pénzébe kerül majd a gyermekekkel feldúsított szavazatok megvásárlása az illetékes politikusoknak, mint eddig. Meg persze milyen alapon büntetik majd azokat, akik szeretnének, de nem lehet gyermekük? Meddőségi orvosi véleménnyel besétálva ők is kapnak plusz szavazati jogot? Hányat? Bemondásra?: „Hét gyermeket szerettünk volna, de nem lehet.” Ha nem, akkor büntessük őket éppúgy, mint az életművész szingliket, akik honveszejtő életvitelük politikai feketelevesét kell, hogy kortyolják majd.

A most ápdételt felvetés (Révész Máriusz tollából) egyébként 2006-ból származik, ITT el lehet olvasni.
 
Néhány remekbe szabott idézet belőle, kommentárt nem hiszem, hogy kívánnak a gondolatok. A fejtegetés címe lehetett volna egyébként: "Reszketve szeretnénk MÉG szavazatokat, de a rohadt nyugdíjasok valamiért utálják Viktort."
"Természetes, hogy a gyerekek egy bizonyos életkor alatt nem képesek élni szavazati jogukkal, hiszen nincs elég ismeretük a világról, nem látják át az összefüggéseket. (Fogadjuk ezt el, bár lehetne azon vitatkozni, hogy egy gimnazista fiatal valóban megalapozatlanabbul döntene, mint egy nála idősebb funkcionális analfabéta.) De ebből még nem következik, hogy a gyermeket a választásokon nem létezőnek kell tekinteni. A szülők joga és kötelessége sok más kérdésben is eljárni gyermekeik nevében és érdekében. Ők kapják meg a gyerekek után járó támogatást, szerződhetnek a nevükben - a választás jogát miért ne gyakorolhatnák helyettük."

"Némelyeknek bizonyára alkotmányos aggályaik lesznek, mondván, ha a szülők élhetnének a gyermekeik szavazati jogával, akkor sérülne az egy ember - egy szavazat elve. Ha elfogadjuk, hogy a gyerek is ember, akkor éppen jelenleg sérül az egy ember - egy szavazat elve."
Minden párt programokat készítene a nagycsaládosok lakáshoz jutásának megkönnyítéséről, az anyák munkavállalási lehetőségeinek szélesítéséről s a gyereknevelés kedvező nyugdíjbeszámításáról, hiszen kétmillió szavazat az nem elhanyagolható. De továbbmegyek: jótékony hatással lenne ez a mély szegénységben élő sokgyerekes roma családokra is, hiszen már akkor "megéri" odafigyelni rájuk, amikor még érdemi lépéseket lehet tenni az ott élő gyerekek iskoláztatásáért, társadalmi integrációjáért. (Programkészítés? Kétmillió szavazat? Így már megéri a cigányokkal foglalkozni? Bakker. Csak ezért, mi? És még le is írják...)

És a legszebb példa:

"Ha egy családi vállalkozás disznót, vagy tehenet nevel, annak költségeit leírhatja, ha gyermeket, akkor annak minden költségét, a pelenkától az iskoláztatásig, a család fenntartóinak kell állnia, a keményen megadóztatott jövedelmükből." ("Te, anya, mi legyen jövőre? Vegyünk négy hízót, vagy szülesz még egy gyereket a Ferkó mellé?")

Révész úr nagyszerűen lefuttatta a felvetés lényegét: le van sz.rva minden család, a gyerekekkel együtt, a cigányok is, a lényeg: 2 MILLIÓ SZAVAZAT! Lehet ígérgetni, őket is beállítani a sorba a nyugdíjasok mellé , s lelkesen húzni a  "mézesmadzagot", hátha ránk szavaznak, s nem a másik oldalról ígérgetőkre. S az elképesztő, hogy ezt senki nem olvasta a kormányból? Direkt akarják magukat népszerűtlenné tenni? Mert ennél hatékonyabban nem lehet. Még egy-két ilyen, meg Lázár "nincs is luxuskocsim, de megérdemelném" műsora, s eltűnik a 31%-os támogatottság is. S akkor mi lesz? A Gyurcsányozást már az ovisok sem veszik be...

2011. január 25., kedd

Leég Reloaded

Az Leég! című poszt azt hiszem pártsemlegesen az ostobaság meleg iszapjában önfeledten röfögő dagonyázás volt, amit szerintem mindannyian élveztünk. Lehet-e megtagadni magunktól még egy kis élvezetet, hiszen telt-múlt az idő, s egyre aktívabb a szavazópolgár? Mazsolázzunk a legjobbakból ismét!

Többen is megpróbálkoztak észérvekkel belátásra bírni a csatlakozott tagokat, ám a legjobb szándékkal indított próbálkozás is kósza cserebogárként koppant az alábbi figyelmeztetés dupla üvegtábláján:

"Az MSZP próbáljon tisztességesen versenyezni, ha nem sikerül, hagyja száján a raktapaszt." 

Azt. A raktapaszt. S persze megint az MSZP-zés, amit továbbra sem értek. Olyan ez, mintha a fideszes fiúk egy hosszú bottal bökdösnék a fogatlan és döglött MSZP oroszlánt, hátha sikerül legalább valami morgást kicsikarni belőle, de csak a legyek döngését sikerül magnóra rögzíteni, de ezt lejátszva is szépen lehet lelkes műbalhéba csábítani a ralyongói-körrt.

Van ám gondos, családcentrikus apuka is a csoportban, aki - Kőhalmi nyomán - elmondta a gyereknek a matricát. A könnycsordító párbeszédről így számolt be:

- "Apa, miért van "H" betű az autókon, miért nem "M" betű?"
- "Azért kisfiam, mert a 'H' a hazát jelenti."

Szép. Tényleg nagyon szép. Akkor ezért járnak szegény idősek olyan gyakran a kórházba, mintha haza járnának. Valaki szólhatna nekik...

 Az Elég! moderátora rendszeresen figyelmezteti a csatlakozott tagokat, nehogy belezavarodjanak a sok hasonló logós csoportba:

Ennek az oldalnak semmi köze, kapcsolata nincs az elég oldallal, megtévesztés!

Mi biztosan nem is gondoltuk, hogy van, de a csoport tagjai azért próbálták megfejteni, vajon mit is jelenthet ez. A győztes megfejtő kommentelő szerint:

"A tenyér közepére azért pici betűkkel írtak valamit, hogy más legyen. Ezek a szoclibes trükkök! Minden ráfér a képükre!"

Tényleg más lett, nem? Ezek a szoclibek... S nemcsak a képükre, még a tenyerükre is minden ráfér...

Ráadásul a csendes, békés, tartalmas hétköznapokat is teljesen felforgatták:

"ELÉG, hogy a szocialisták miatt itt kell ülnöm, pedig most kéne mennem gyúrni"

Még ez is: miattuk nem nő az izomtömeg...

A gyermekek fejlődését is szem előtt tartják:

"Óvodás gyermekeinkből nem homoszexuálisokat, hanem kislányainkból nőket, kisfiainkból férfiakat akarunk nevelni."

Tudják azt is, kiktől kell félteni őket:

"MSZP-SZDSZ-ből lett LMP! Féltjük gyermekeinket tőletek, és az európai magyargyűlölő haverjaitoktól, a pedofil Cohn-Benditáktól."

Ezt a félelmet maximálisan osztja a néhány sorral feljebb kommentelő tagtársuk is, aki csaknem Rihannaként, igaz 60 évesen és fecskében villant cicit-pocakot a facebook látogatók nagy örömére. Ebből sosem lehet elég, ugye?

A facebook működése még azért nem teljesen világos mindenkinek. Ez néhány nappal a regisztráció után érthető is. De a miért?-ekre keresik a választ:

"Nekem az tetszik, hogy akárhányszor frissítem az oldalt, tízzel többen vagyunk. Jelent ez valamit?"

S ezt is esetleg a mozgalom érdekébe lehet állítani, ahogy egy válaszoló szeretné:

"Többször frissítsd kérlek, én is próbálom, mert érdekem, hogy többen legyünk."

Na, már csak 100 ezer frissítés, s meglesz a 3/3. Hajrá!

Ezt olvasva viszont szívből megsajnáltam ezeket a szegény, félrevezetett, egyszerű embereket. Érzitek a kétségbeesést, érzitek a  "mit keresek én itt?" hangsúlyt a sorokban? Csoda, hogy végül nem a megfelelő következtetést vonják le?:

"Én már nem tudok semmit... Ki kivel van... melyik a valódi, melyik a hamis oldal? Ha ezt meg lehet csinálni a facebook-on, hogy áloldalak, áladatlapok, álcsoportok, akkor semminek nincs semmi értelme. Szeretnék tisztán látni, de ez most itt nem sikerült...Ellenfeleink nagyon értenek ahhoz, hogy hogyan teremtsenek zűrzavart és káoszt." 

Sajnos ismét ki kell emelkednünk a dagonyából. Egészségetekre. Röff.




2011. január 22., szombat

Leég!

A 4.b-sek gyorsan megkapták a választ. Nem (?) várt fordulat a héten az Európa Parlamentben történtek után, de a maga módján zseniális: hogyan lehet a padlófelmosásból politikai tőkét kovácsolni? Hát úgy, hogy bebizonyítjuk, hogy a kinti kritika hátterében ki áll? Igen, a szemkilövető Gyurcsány, meg az MSZP, meg a SZDSZ. S a támadási felület? Az internet, a facebook, ahol a FIDESZ egyébként is megnyerte a választást. A frissen elindított ELÉG! mozgalommal sikerült ismét aktivizálni mindenkit: mellette-ellene lehet bőszen kampányolni. Persze nem értem, hogy mitől fél a kormány, hiszen az MSZP gyakorlatilag nem létezik, egy rossz vicc, azt meg úgyis csak az hiszi el, hogy az EU-ban valaki is hallgat Lendvaira, meg Kovács Lászlóra, aki még nem jutott túl a falutáblán. Persze így lehet a kormány elleni támadásokat Magyarország elleni támadásként aposztrofálni, s már rögtön nem is hazu... khm, füllentett olyan nagyot a miniszterelnök. Mindegy is. Én csak szórakoztatni szeretnék kicsit a mozgalom kommentjeivel, mert szerintem zseniálisak. Nem kell aggódni, amíg ezek az emberek is politikailag aktívak, semmitől sem kell tartanunk, nem csoda, hogy ilyen gyorsan átláttak magán az EU-n is. Tehát könyököljön ki a kultúra, íme a választópolgár, tudatában, hogy 2/3-os többséggel kormányon van:


Naszóval, nevek nem lesznek (amúgy is egy csomó fiktív username van, akik csak néhány sommás mocskolódás erejéig fordulnak elő, barátaik nincsenek, képük sincs, egyetlen klubtagságuk az ELÉG!, s helyes írásból megbugtak:)

"Elég a MASZOP-ból, engem ne csicskáztasson egy büdös senkik!" Szám, személy. (Az egyetemi portáson nevettünk annak idején sokat, aki nem nagyon tudta, hogyan szólítsa meg az egyetemistákat, így végül ezt hozta össze: Megkérem Önöket, hogy üljetek le!)

"Igytovább Orbán Viktor erőt, egéséget és futyölni a sok rosszindulatu balosra."

Egy hölgy írta: "A férjem is csatlakozik, SZERINTE IS ELÉG VOLT! Számíthatnak ránk." Megnyugodtunk, ha már ő is.
Aztán maga az ELÉG is felháborodik a feltételezéseken:
 "A szocialista sajtó szájára vette a kezdeményezésünket! Azt állítják, hogy a Fidesz kezdeményezte és üzemelteti az oldalat. Hát ez nem igaz! Ahogy az sem, hogy csupa áladatlapos támogatónk van!" Kinek juthatott ez eszébe? Bár az 'oldalat' alapján kissé gyanús a néhány gyakori kommentelő helyesírása. Csak nem ők is a Pali bácsi osztályába jártak nyelvtan órára?
"Ezt szeretem. 5 perc alatt legalább ember csatlakozott. Hajrá, magyarok." Korábban mik csatlakozhattak? 

Egy vicces kedvű szoci-liberális hazaáruló egy jó kis képet küldött a tagoknak:


Ezt a felbuzdult támogatók azonnal lájkolták is: Viktor rajta van, pipa. Magyarország, pipa . Legjobb. Pipa. Hegyek, szép táj, pipa. Milyen jó ruha van Viktoron. Pipa.

Igaz is, mi a fenéért beszélnénk itt sajtószabadságról, meg fékek-ellensúlyok rendszeréről, euróról,  meg fontos dolgokról? Teljesen felesleges. Itt egyszerűen leszállították a legkisebb közös többszörös értelmi színvonalra a politikai kérdéseket, s sajnos ez jött össze: a zöld szemes ostoros is azonnal jelentkezne politológia mesterképzésre, ha ezt olvassa: róla lesnének a ZH-n. 
Ja, a másik oldalon is szerveződik az ellenmozgalom, s éppen arról értekeztek, hogy mi legyen a lógojuk? Ezek után már nem hiszem, hogy akárkit is komolyan érdekelne az egész. Meg amúgy sem.
Nem lehetne szervezni egy harmadik mozgalmat, amit csak egyszerűen LEÉG-nek nevezhetnénk? Mert leég. A pofánkról a bőr. Mindenkinek, aki egy picit is szokott gondolkozni, aki látott már civilizáltan működő országot, aki szeretne nyugodtan élni, s elvárná, hogy ne a bullshitet nyomogassák le a torkán. Balról is és jobbról is, nagykanállal, alig győzzük nyelni. Olyan nagy igény ez?




2010. december 1., szerda

Az utolsó(?) poszt

Régóta készülődött bennem ez a poszt, s végül addig vártam, hogy úgy néz ki ez lesz a legutolsó is. Hetek óta dühösen, hitetlenkedve követem az otthonról jövő híreket, s ha nem ismerném Magyarországot, nem érteném, hogy miért nincsenek még milliók az utcákon, s miért nem követelik, hogy az általuk (pironkodva vallom be, általunk, de mentségemre szóljon, nem rájuk, csak az MSZP és a szélsőségek ellen szavazva) választott kormány mit képzel magáról: hogy merészel minden alkotmányos alapelvet felrúgva az emberek zsebében turkálni, megtakarításaikat feláldozni saját tehetetlenségük, tervtelenségük oltárán, rútul visszaélve azzal a felhatalmazással, amit egy végtelenül kiábrándult országtól kaptak. A Szonda Ipsos legújabb kimutatása szerint ismét elfordulnak az emberek a politikától: ismét legyintenek egyet: lopnak - na, oszt?, loptak ez előzőek is, hazudnak, persze, há' politikusok, az a dóguk (hahaha, adjál má' még egy felest...), s sokaknak halvány fogalmuk sincsen arról mi történik mostanában. 
Amikor az egyetemen az amerikai politikai berendezkedést tanítottam, mindig nehezen birkóztunk meg a csoportokkal, hogy megértsék, mit jelent az, hogy a három hatalmi ág el van választva, s mi is az a "Fékek és Ellensúlyok" rendszere? Lassan azonban mindenki ráeszmélt, hogy ez az egyetlen módja a hatalom túlzott koncentrálódásának megakadályozására, s annak, hogy ne kelljen a helyi Kim-Jong-Il előtt felvonulnunk a születésnapján. (Apropó: jól jöhet még az információ: OV [Országunk Vezére] születésnapja május 31.) Na, most ezt már biztosan nem fogom tudni tanítani, ha hazamegyünk egyszer: 1. Nem fogja senki érteni 2. Nem fogják engedni. Ezért még egyszer elmagyarázom, hogy értsétek.
A három hatalmi ág a törvényhozói, a végrehajtói és az igazságszolgáltatási ág. Nézzük az elmúlt heteket-hónapokat FIDESZ szemszögből: 1. Törvényhozásban 2/3-os többség -- PIPA. (A 2/3-os többség ugye gyakorlatilag mindenre elég, akár erős-akár gyenge kétharmados törvényekről van is szó) 2. Köztársasági Elnök: Schmitt Pali bácsi, országos helyesírási verseny győztes, a Sátán elleni küzdelem élharcosa, akinek mindegy csak mindenki mindig sportoljon, mert ő is sportolt, s milyen sokra vitte: a bólogatóizmokat mindenképpen jó, hogy megedzette. Miért volt fontos egy ilyen hmmm... megbízható ember ebben a funkcióba OV szempontjából?: ő kérhet normakontrollt az Alkotmánybíróságtól (nem fog, mert a törvényeket még a parlamenti nyomtató tálcáján aláírja, közben remegő tekintettel keresi OV helyeslő pillantását: jó voltam? Ebben folytatja sport-pályafutását-igyekszik elkerülni, hogy leszúrják...) Kinevez bírákat, dönt a mentelmi joguk felfüggesztéséről (ajjjaj), kijelöli a Legfelsőbb Bíróság Elnökét, a Legfőbb Ügyészt (sikerült ismét Polt Pétert előhúzni a kalapból), helyetteseit. A miniszterelnök utasít... izé... javaslatára Pali bácsi nevezheti ki a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Távirati Iroda, a Gazdasági Versenyhivatal elnökét is. S együttesen az ORTT (már nincs) elnökét. Nagykövetek, követek, tábornokok, stb. (Várjuk már, mikor lesz a kisebb Orbán dandártábornok, Kim Jong Un, a Szeretett Apánk fia már az...) 3. Alkotmánybíróság: az alkotmányosság őréről van ugye szó a Fékek és Ellensúlyok rendszerében, ezért is kellett megnyirbálni hatáskörét: Lázármainkban se jöjjön elő, hogy milyen pofátlan és szemforgató eljárás ez. Az Alkotmánybíróság úgy fogalmazott, hogy "jogkörei a magyar alkotmányos rend lényegi biztosítékait nyújtják." Nos, hát ezért kellett egy kicsit belenyúlni, de megtehetjük, hiszen a "fülkeforradalomban" erre is felhatalmazást adtak az emberek. Vagy nem?
A magánnyugdíjpénztárral kapcsolatos eljárás pedig mindennek a tetejét képezi. Mindenki előtt nyilvánvaló hazugságokkal (érdemes Matolcsy és Selmeczi nyilatkozatait elolvasni, az előbbi helyett a neje döntött, remélem felpofozta Gyurit, amikor hazament, az utóbbi pedig nagyon szerette volna, ha megoldható, hogy a magán-nyugdíjpénztári hozam után ne kelljen adózni, de sajnos a jogászok (?) szóltak, hogy ez nem lehetséges. Ez van), úthengermentalitással áttaposnak 3 millió emberen, megzsarolják őket és tényleg ízléstelen pofátlansággal szabad választásról beszélnek. Csodálkozom a magyarokon, akik közül sokan egy év ingyen parkolásért vagy egy nagyobb plazmatévéért az anyjukat is eladnák, hogy egyszerűen szemlesütve eltűrik, hogy a magyar kormányok éppen aktuális példányának  korrupciótól csöpögő, maszatos mancsa végigturkálja a zsebüket, s még mellette barátságosan megtekergeti a töküket is, hogy nem fájt annyira, ugye?: jól választottatok. Szerintem most meg lehet ezt csinálni, mert politikailag képzetlenek vagyunk (Stuttgartban éppen a pályaudvar bővítése ellen tiltakoznak annyian, amennyi embert nálunk a több ezer milliárd forint lenyúlása miatti tiltakozáshoz soha nem lehetne összetoborozni), s elhisszük, hogy nem tudunk semmit tenni. Persze, a FIDESZ most, alig fél évvel történelmi győzelme után, máris elveszítette a 2014-es választást. A szavazóbázisának zömét jelentő társadalmi csoportok kifosztását nem fogják megúszni, ez teljesen biztos. Reménykedni csak abban lehet, hogy nem megint az MSZP kezébe száll vissza a hatalmi pingponglabda, illetve nem a Jobbik tereli szélsőjobb irányba az országot, hanem végre kialakul egy hiteles, konzervatív jobboldali párt, amely reális alternatívát kínál. Most még nem látni ezt, de remélem, hogy jönni fog egy ilyen kezdeményezés. (Egyetlen példa arra, hogy a FIDESZ saját politikai helyét sem találja: Csehországban a kormány tervezi 2012-ben a nálunk éppen kinyírt magánnyugdíjrendszer bevezetését -- az ottani szocdemek és kommunisták tiltakoznak és a magyar kormány lépéseit hozzák fel példának...Hoppá, mit szólna ehhez a szakállas, pulóveres-farmerdzsekis Orbán '89-ből?)


A médiát sokan a negyedik hatalmi ágnak nevezik: Országunk Vezére is jól tudja ezt. Felállították a Médiahatóságot (az ORTT és a Nemzeti Hírközlési Hatóság összevonásával), elsősorban költséghatékonyságra hivatkozva. (Tavaly az ORTT és a NHH együttes költségvetése 5,45 milliárd volt, a Médiahatóságra jövőre 8 milliárdot. Ez férfimunka volt...) Ennél persze fontosabb az, hogy hihetetlen jogköröket kap, a Szalay Annamária és más Fideszes katonák által uralt szervezet: a sajtószabadságot komolyan veszélyezteti egyebek mellett az, hogy korábban bírósági hatáskörbe tartozó jogosítványokat is kap, durva pénzbírságokkal és szélsőséges esetben (?) akár a sajtóorgánumok engedélyének visszavonásával is sújthat. Ja, és állampolgári bejelentésre is zaklat... hmmm... vizsgálódhat. S mindez a legújabb verzió szerint nemcsak a sajtóra, hanem a hirportálokra és a lekérhető médiaszolgáltatókra is vonatkozik, sőt a szerkesztett blogokra is kiterjed (legalábbis a törvényből ez derül ki bújtatva), amennyiben politikai hírekről-eseményekről is véleményt nyilvánít. A durva pénzbírságok mellett elsötétíteni is lehet-- még a hírportálokat is az internetszolgáltatón keresztül!
Szóval nem is baj, hogy a kormány az inflációs-célok felpuhításával feladta az euró bevezetését, mert ez az út nem nyugat felé vezet, s nem is a jövőbe. Mivel úgysem állnám meg, hogy ne írjak politikáról, de nem lesz feltehetően 1 millió forintom a kormány diktatórikus lépéseinek kritizálásáért Annamaritól kapott bírság kifizetésére, úgy döntöttem, hogy határozatlan ideig szüneteltetem a blogomat. Úgyis nagyrészt a magam szórakoztatására írtam, s annak csak külön örültem, ha más is szórakozott rajta, ezt viszont nem érzem már szórakozásnak. Azt kérem mindenkitől aki olvassa, hogy gondolkodjon el mindezen, nehogy utólag tudja meg, hogy valaha volt Magyarországon demokrácia. Már nincs. Lesz valaha?