Ma reggel elmentünk vásárolni, amit újabban egy viszonylag közeli Kaufland szupermarketben szoktunk megejteni, mert szinte majdnem (mondom: majdnem) olyan, mint a nagy amerikai üzletek, sok minden van és jó áron. Itt is vannak nagyon akcijós dolgok kitéve, köztük a szuper-hiper-mega akciósak is: 1 euró minden. Van itt kutyavakargató kefétől kezdve, orr-és fülszőrnyíró berendezésen át a kulcstartóra akasztható mini zseblámpáig minden.
Na, de amit én találtam... Szóval, szemüvegesekkel hányszor fordult már elő, hogy kiesett a csavar, lefittyedt a szemüvegszár, neadjisten kiesett a lencse? (Ebben a világbajnok egy általános iskolás osztálytársam volt, akinek esküszöm valamiféle gumiból volt a lencséje, mert annyiszor esett le róla a szemüveg, hogy mást már nem is mertek neki anyuék venni. Így viszont a lencse csak pattant egyet a betonon, de az ideiglenesen vizuálisan megbénult Lacika 3 perc múlva már tisztánlátva hajkurászhatta a galambokat tovább az udvaron.)
A nem szemüvegesek is hordanak napszemüveget: az én Borim olyan jót választott, hogy szinte egy nap alatt kilazulnak a csavarjai, s akkor jön az "ódeszereldmármeganapszenyámatmertmegvakulokkintanapon" hívószó, aminek nem lehet ellenállni (ugye, nem?), s megfelelő eszköz híján egy kés tompa hegyével szorítottam meg a csavart, ami remekül tartott -- másnap reggelig. Na de ennek vége, mert megszereztem ezt: TÁRÁÁÁÁ:
Kérem: egy univerzális szemüvegjavító-készlet. Tartalma: nagyító, törlőkendő, három különböző fejű csavarhúzó, tartalék csavarok mindenféle méretben, és az orrot támasztó kis műanyag izék, ha elvesznének, mert ami elveszhet, az el is vész, különösen a kis műanyag izék.
Innentől kezdve minden idős ember -- mert valljuk be azért ők a célközönség, az én nagymamámnak is volt sebtapasszal összehegesztett szemüvege -- nekiállhat megszerelni a szemüveget. Nincsenek többé homályos délutánok, nem kell találgatni, hogy a ködben Mónika vagy Józsibarát alázza-e a vendégeit, s a sudokuba sem próbálja meg senki többé bevésni a "fekete ruhát viselő hős, 5 betű" megfejtését, Zérrót.
A napszemüvegek is peckesen feszülnek a fejre, nincs már hunyorgás, ferdén lebarnult arc. S végre a nem makulátlan minőség sem probléma, ha esetleg a Zsibin vettük meg a Raj Van márkájú napszemüveget, a meggyőző érveket felsorakoztató árustól: "Figyejjé, becsapnálak én? Ugyehogynem... Szóval higgyed, el ez olyan UB szűrős, hogy a Sztivivander is ezt hordja. Óccsó, nézzed, csak neked hatezer, de tönkreteszel, a pujáim ma miattad nem fognak vacsorázni, szóval úgy vigyed..." Már a buszon hazafelé leesik a napszemüveg szára? Hahahaha!- kacagunk egyet, s zsebünkből elővéve a szemüvegjavító-szettet még ott helyben megjavíthatjuk, esetleg a buszjegy árát is megkereshetjük, ha hasonlóan pórul járt szemüveges utastársainknak segítünk.
S mindez egy euróért. Hát nem az évszázad legjobb üzlete? Irigykedtek, mi?
