Wannsee a Berlin nyugati részén elhelyezkedő tórendszer legnagyobb tava. Nagyon népszerű kirándulóhely, hiszen maximum egy óra alatt el lehet érni a város bármely részéről, s gyönyörű látvány a fákkal körülvett tiszta víztükör és a vitorlások árbocainak tucatjai a kikötőben. Jó levegő, madárcsicsergés, kocogók, a pórázról elengedett kutyák önfeledt viháncolása -- tényleg nagyon kellemes így tavasszal.
A tó nyugati partján hihetetlen villák és hétvégi házak sorakoznak -- Berlin egyik legdrágább és legkellemesebb körzete ez. S így van ez már elég régen: 1907-ben alapították a strandfürdőt a Wannsee-n! (Összehasonlításképpen, a Hajdúszoboszlói Fürdő 1924-ben kezdte meg működését.)
A Wannsee strand nyáron tipikus német strandkosarakkal
Sajnos, a történelemnek nem csak ez a kellemes oldala van jelen a tó körül. A Grosser-Wannsee déli partján, közvetlenül a víz mellett található festői park közepén álló villa az egyik legnagyobb érzéki csalódás, amivel eddig találkoztam. 1942. január 20-án itt került sor arra a találkozóra, ahol a Harmadik Birodalom vezetői elfogadták és útjára engedték az Endlösung úthengerét, ami a következő hónapokban-években 6 millió zsidó haláltáborokban való elpusztítását jelentette. Ebben a gyönyörű környezetben hallgatták reggeli közben az előadásokat arról, milyen tömeggyilkossági módszerek mennyire eredményesnek bizonyultak Lengyelországban, s a drága borokat kortyolgatva megállapodtak abban, kinek mi lesz a feladata a zsidók, cigányok, homoszexuálisok, fogyatékosok, kommunisták, politikailag másképp gondolkodók kiirtásában: 17 millió ember sorsa pecsételődött itt meg! Nem furcsa, hogy az emberi gonoszság legborzasztóbb bűntette ilyen helyről indult? Hogyan győzedelmeskedhettek az emberi lélek legsötétebb bugyrai a tó hullámainak csobogása és a fák susogása, a természet szépsége fölött?
Példaértékű, ahogyan a németek szembenéznek történelmükkel. Európa s a világ gyűlöletének kereszttüzében nem is lehetett más útjuk a második világháború után, s a mai Németországban élve egyszerűen nem érti az ember, hogy lehetett ezt a népet egy pszichopata beteg agyszüleményének szolgálatába állítani? S el lehet ismételni azt a mondatot, hogy "azért kell történelmet tanulni, hogy tanuljunk a múlt hibáiból." S közben: SEMMIT sem tanulunk! Elkövetjük ugyanazokat a hibákat újból és újból! Hagyjuk, hogy a gyűlölet vegye át a konstruktív kiútkeresés helyét, mert ugyanúgy egyszerűbb volt valamikor azt mondani, hogy az antant, a zsidók és a más politikai nézeteket vallók döntik romba Németországot, ahogyan ma is könnyebb azt mondani, hogy az EU, a zsidók és a cigányok felelősek egy kis közép-kelet-európai ország lejtmenetéért.
Az a baj, hogy nagyon esetleges, hogy az ember kívülről vagy belülről nézi-e az absztrakt koncentrációs tábor drótkerítését. Sokan örömmel emlegetik, mit írt Hitler a cigányságról és a zsidóságról, azt viszont már elfelejtik, hogy semmirekellő, ázsiai szolganépnek tartotta a magyarságot, akik ellentétben a kultúrateremtő árja németekkel (és döbb: angolokkal!), csak kultúrahordozóknak tartott, épp alkalmasnak a germán faj kiszolgálására, s a háború után az Urálon túlra tervezte őket visszatelepíteni. Mennyire szép is lett volna. Így lenne már értelme annak az ideológiai katyvasznak, amit egyesek összehordanak az ősmagyarságról meg a kereszténységről, s ezért érdemes lenne a rovásírás gyakorlókönyvet megrendelni a turulos csomagküldő szolgálattól is.
A tükörbe nézésre szükség lenne, s látni kellene, hogy mindannyian felelősek vagyunk azért, ami otthon történik (mert elhiszünk mindent, mert számla nélkül is jó lesz, mert villogunk, hogy mérnek a hülye zsaruk, mert 500-ért hoz a Ricsi mozgássérült-matricát a szlovák rendszámos BMW-re), s nem a NAGY KÜLFÖLDI ÖSSZEESKÜVÉS (EU és/vagy zsidók, ki-ki vérmérsékletének megfelelően) kis hazánk ellen. S nem nemzethalálról van itt szó, hanem arról, hogy jól érezzük-e magunkat ott, ahol élünk. A hun-magyar párhuzam pedig hamarosan meglesz: Európa minket is hamarosan szalonképtelenként fog számon tartani (sok helyen már most is), akik magukat nyilazzák hátra a történelem antiszemitizmustól-rasszizmustól-butaságtól gőzölgő sötét odvába. (Ennél azért) szebb jövőt!
A bejegyzés címe pedig innen van:
Az a baj, hogy nagyon esetleges, hogy az ember kívülről vagy belülről nézi-e az absztrakt koncentrációs tábor drótkerítését. Sokan örömmel emlegetik, mit írt Hitler a cigányságról és a zsidóságról, azt viszont már elfelejtik, hogy semmirekellő, ázsiai szolganépnek tartotta a magyarságot, akik ellentétben a kultúrateremtő árja németekkel (és döbb: angolokkal!), csak kultúrahordozóknak tartott, épp alkalmasnak a germán faj kiszolgálására, s a háború után az Urálon túlra tervezte őket visszatelepíteni. Mennyire szép is lett volna. Így lenne már értelme annak az ideológiai katyvasznak, amit egyesek összehordanak az ősmagyarságról meg a kereszténységről, s ezért érdemes lenne a rovásírás gyakorlókönyvet megrendelni a turulos csomagküldő szolgálattól is.
A tükörbe nézésre szükség lenne, s látni kellene, hogy mindannyian felelősek vagyunk azért, ami otthon történik (mert elhiszünk mindent, mert számla nélkül is jó lesz, mert villogunk, hogy mérnek a hülye zsaruk, mert 500-ért hoz a Ricsi mozgássérült-matricát a szlovák rendszámos BMW-re), s nem a NAGY KÜLFÖLDI ÖSSZEESKÜVÉS (EU és/vagy zsidók, ki-ki vérmérsékletének megfelelően) kis hazánk ellen. S nem nemzethalálról van itt szó, hanem arról, hogy jól érezzük-e magunkat ott, ahol élünk. A hun-magyar párhuzam pedig hamarosan meglesz: Európa minket is hamarosan szalonképtelenként fog számon tartani (sok helyen már most is), akik magukat nyilazzák hátra a történelem antiszemitizmustól-rasszizmustól-butaságtól gőzölgő sötét odvába. (Ennél azért) szebb jövőt!
A bejegyzés címe pedig innen van:
