Március 15-e van, tavasz. Hurrá, végre.
S a mai reggelt azzal kezdtem, hogy fél órán keresztül vakartam ki a kocsit a jégből-hóból, mert tegnap délután több órán keresztül szakadt a hó. Hát ez meg így már hogy? Az idén elmarad a rügyezés, a madarakba belefagy a fütty? Itt a környéken egy csomó mókus szaladgált, most persze egyet sem lehet látni, mert - bár téli álmot nem alszanak - eszük ágában sincs kijönni. (Szerintünk megy benn az odúban a Playstation, s a mogyorólikőr is esélyes.) Tegnapelőtt véletlenül láttunk egy kóbor, naaagyooon csapzott, sovány mókust, aki próbált valami élelmet elővakarni a fagyott fűből, láthatóan nem sok sikerrel.
Vajon hogyan alakult volna a történelem, ha 1848-ban is ilyen idő lett volna? (A forrásokból tudjuk, hogy szakadt az eső március 15-én, de minden illusztráción kabát nélkül, ingujjban vannak a résztvevők.) Ha ilyen idő lett volna, biztos, hogy minden máshogy alakul. Petőfi úgy indult volna el otthonról, hogy anya még utánakiabál: "Saaaaanyi! Sapka van a fejeden?" Biztosan nem szavalta volna el többször a Nemzeti Dalt a szakadó hóesésben, s a 12 pontot is lerövidítették volna 6 pontra, csak hogy hamarabb lehessen visszamenni a Pilvaxba egy jó kis forralt borra. Amikor pedig a csonttá fagyott tömeg Táncsics börtönéhez érkezik, hogy kiszabadítsák, ő csak ennyit kérdezett volna: "Hülyék vagytok? Kimenni ebbe a rohadt hidegbe? Itt benn legalább meleg van." A forradalom helyett fagyadalom lett volna.
Remélem otthon jobb az idő, vagy ha nem, akkor legalább mindenkit melegít a honfi hév. Kellemes napot!
Kép innen
