Mivel újabb lakásba költöztünk nemrégiben, elérkezett az idő, hogy bejelentkezzünk a kerületi polgármesteri hivatalban. Ez korábban meglepően gond nélkül ment, most is gyöngy betűimmel kitöltöttem az űrlapot, felszerelkeztünk útlevéllel-személyi igazolvánnyal, s elmentünk ma délután. Szereztünk sorszámot, s egy bő órás várakozás után helyet is foglalhattunk a kis irodában, ami úgy nézett ki, mintha otthon lett volna, még a szériatartozék 20 éves rádió is ott volt, halkan sisteregve szólt, s a hölgy is hasonlóan "kedves" volt, mint azzal már gyakran találkozhattam otthon. Flegmán elvette a lapot, a dokumentumokat, akkurátusan bepötyögte a kompjúterbe, majd észrevéve, hogy a második oldalon (amit neki kellett volna kitölteni) nem írtam be a címet és a nevünket, szájhúzgálással visszadobta: "Na, sehr schön." Az én Borim ezt úgy vette, hogy megdicsért milyen szépen van kitöltve, de ki kellett szegényt ábrándítanom, hogy ez bizony flegma "Na, nagyszerű"-nek megfelelő megjegyzés volt. Kitöltöttem, hidegen köszöntünk és távoztunk.
Ritkán találkozunk itt olyan ügyfélszolgálatossal, aki nem kedves és segítőkész: hát megkaptuk! Vagy már mimózák lennénk? Mindenesetre láttuk a hivatal falán a táblát, hogy Zehlendorf kerületnek a testvérvárosa Szilvásvárad: csak nem az ottani irodista lányoknál volt ez a kedves hölgy "továbbképzésen"?
Amúgy a kedvenc polgármesteri hivatalos történetem az, amikor az az elvetemült ötletem támadt, hogy fordításra-tolmácsolásra kiváltom a vállalkozói engedélyt, s a kedves, Jabba kinézetű és Kokó edzőjének, Öcsi bácsinak a hangjával rendelkező hölgy közölte, hogy doktori cím ide, angol szakos diploma oda, erre nem vagyok kvalifikált, mert: "ennyi erővel egy kőműves is operálhatna." Erre én csak annyit közöltem, hogy én szívesen megoperálnám ezek után, s mindkettőnknek el volt rontva a napja, de nekem legalább férfiként volt szakállam...
