Panem et circenses

Kenyeret és cirkuszt! (Panem et circenses) Ezt kérte a római nép az ókorban: legyen mit enni és legyen mivel tompítani az agyukat. Erre akkoriban elég volt egy-egy oroszlán, amelyik széttépte a fizikailag nem túlzottan felkészült gladiátort, egy jó kis kocsiverseny az amfiteátrumban. Meg persze ott voltak a színházak, a fürdők, meg egy-két szexparti. Ma is kell az embereknek a cirkusz, kenyér általában van (még, pszt, nem politizálunk, 280 az euró..., 2020-ig biztosan nem is lesz), de mi is ez? A TV a közcirkusz, ha nincs jobb, lehet nézni. (Valahol olvastam egy amerikai cikkben, hogy a TV a szemek rágógumija, szerintem ez találó.) De mit is nézhetünk? A híradók mindegyike egy-egy újabb armageddon, a csatornák egymással versenyeznek, hogy mennyire tocsogjon vérben az adás (jippí, földrengés, de jó...), még az időjárás-jelentésben is lehet kicsit borzolni a hangulatot: NARANCSSÁRGA RIASZTÁS, hókáosz az utakon, ónos eső, észrevettétek, hogy a kereskedelmi TV-k időjósai mindig hidegebbet/melegebbet/nagyobb szelet jósolnak, mint a közszolgálatiak? Más műsorok meg: színvonaltalan sorozatok, a zenei tehetséggel köszönőviszonyban sem lévő tehetségkutató műsorok, meg a Való Világ. (Erről megint lemaradok, egyszer már megtörtént, amikor Amerikában voltam, nem tudom mi lesz így...) Szóval ezt csámcsogja a szemünk nap mint nap.

Nincs ez másként itt sem. Van TV-nk, de szinte kizárólag reggel nézzük (Frühstückfernsehen), amúgy elég rettenetes programot produkálnak. Például törvényszerűen minden este van második világháborús dokumentumfilm valamelyik csatornán, s higgyétek el, még ez a legjobb program!Itt is megvan ám a Dáridónak megfelelő műsor: általában dunai hajón fehér öltönyben/ rosszabb esetben kapitányi egyenruhában daloló lepukkant régiidőksztárja, miközben a hajón sörpad mellett korsóval ringatózik a közönség, ahol az átlagéletkor 65 év. Na, hát ez nem szép látvány. Ilyet sajnos nem találtam, viszont megmutatnám az Önök Kérték itteni változatából az Amigos című együttes (hahahaha) A fehér hajó elhagyja a kikötőt című örökzöldjét. (Figyelem: miért ül a kávézóban az előadóművészek mögött az idős néni két papírmasé Mozarttal? Megfejtéseket a kommentekben várjuk.)



Van tehetségkutató műsor is: énekest is keresnek, meg létezik a Csillag születiknek is német változata (na az olyan szörnyű, hogy kb. 5 percet láttunk belőle: az egyik "zupertalent" azt tudta, hogy csillagszórót dugott a hátsójába, s azzal szaladgált, a testépítő csippendélfijú pedig olajjal kenegette magát. Gondolom ettől a németek el voltak ájulva, mi hányódva...)

Persze a kérdés mindig az, hogy meddig lehet elmenni a nézőhajkurászásban. A Wetten, dass (Fogadjunk, hogy...) című ZDF-es műsor pont ennek eldöntésére kényszerült, bár ezt nagyon szerették volna elkerülni. A versenyzőjük azt vállalta, hogy görkorcsolyával a vele szemben haladó autót átugorja. a stúdióban. (Ne kérdezzétek, miért? Mert az jó. Nehogy azt mondjátok már, hogy Ti sohase kívántátok bárcsak lenne nálatok egy görkori, úgy átugranátok ezt a pótkocsis IFA-t... Na, ugye.) A 23-éves versenyző összesen öt autót akart átugrani egyenként, egyre nagyobbakat. A Smartot még átugrotta, a második nem túl jól sikerült, a harmadik igen, de a negyedik Audit nagyon benézte szegény. Iszonyatosat esett, s lenn maradt a padlón -- mindezt több millió TV-néző, több száz fős közönség előtt, amelyben ráadásul az anyja is ott ült. (Ja, az autót az apja vezette, kicsit Tell Vilmosos csavart adva a shownak.) Azonnal mentőt hívtak, egy hatalmas fekete lepel mögött igyekezve segíteni a fiatalembernek, akit azonnal kórházba kellett szállítani, s életmentő műtétet hajtottak végre rajta. Még mindig intenzív-osztályon ápolják, mesterséges kómában tartják, s nem is lehet tudni, lesz-e maradandó sérülése. Hát, ez a cirkuszi sátor bizony összeomlott. Szerencsére a műsorvezető, Thomas Gottschalk (régi róka már a német képernyőn) meg merte csinálni, hogy megszakítsa az élő adást. Hogy emberségből-e, vagy tényleg rosszul mutatott volna a képernyőn egy hulla? - Reméljük, az előbbi. S azt is reméljük felépül a srác, aki valóban a cirkuszi rivaldafénybe került egy pillanatra, de azonnal le is esett a trambulinról. A mai TV-s cirkuszokban pedig nincs védőháló: az emberek szexet, botrányt, vért akarnak látni.

(Megjegyzés: ahogy Robi felhívta a figyelmemet, nem görkoriról van szól, hanem kangoo-cipőről. Elnézést, s remélem senki nem próbált meg görkorival átugrani egy pótkocsis IFA-t. Csak kangoo-cipővel, ok? Köszi: Robi:)

Ezt Airbus-ták? (Bocsánat...)

Korábban már írtam kétszer is az Airbus 380-asról, ami a német (és francia) ipar büszkesége, s most ismét a lapok címlapján szerepel, mert nem sokon múlott, hogy a Quantas Airbus-a lezuhanjon, vagy inkább felrobbanjon a levegőben. (Az Esőember óta tudjuk, hogy ez nagy dolog lenne, hiszen amióta sugárhajtóműves gépeket üzemeltetnek az 1950-es években, egyetlen Quantas-utas sem vesztette életét.) A sajtó persze csámcsog az eseten, s ez alkalommal nem is ok nélkül: bár fogalmuk sincs miről beszélnek (mint amikor a nagyonősmagyar oldal tudósított, hogy lezuhant egy magyar vadászgép, de a pilóta szerencsésen KAPITULÁLT -- a rovásírásnál úgyis mindegy, a turulról pedig még csak leesni lehetett, katapultülés nem volt rajta: LINK ITT...), fontoskodó arccal közlik: kigyulladt, felrobbant, kényszerleszállás, pánik, de sajnos (kereskedelmi TV-s szempontból) áldozat nincs. (Szerencsére tegnap lezuhant egy kubai gép, 68 halálos áldozattal, ez kompenzált kicsit a vérszagra gyűlő "esti" vadaknál...)

Az eset mindenesetre figyelemreméltó. A 380-as a világ legmodernebb gépe, s ahhoz képest, hogy nem régóta repül, több hajtóműhiba is történt már vele. Ez a legutóbbi pedig azért ciki, mert nemcsak leállt, hanem felrobbant, ami szintén megesik néha (ritkán, ezért ez már katasztrofális hajtóműhibának számít), de az megengedhetetlen, hogy a robbanás szétfeszítse a hajtómű burkolatát is, mert ez az egész repülőgép épségét veszélyezteti. Így:

 Látható, hogy a burkolat hatalmas darabjai lerepültek (szerencse, hogy a földön senkit nem ütöttek agyon), a szárny alsó-felső része is megsérült, s felül bizony kerozinfoltokat látunk. A hajtómű belsejében 500-900 Celsius fokos hőmérséklet van, így hatalmas mázli, hogy nem gyulladt ki a szárny, amiben több tonna kerozin volt, hiszen az egész gép fáklyaként égett volna el. Azt kell majd vizsgálni, miért esett szét a hajtómű, aminek a Rolls-Royce előzetes tesztjei szerint így kellett volna viselkednie (érdemes végignézni, kicsit hosszabb videó):




A tét óriási: ha tervezési hiba, akkor hatalmas presztízsveszteséget szenvedhet el mind a RR mind az Airbus, amely egyébként is nehezen indította be a gyártást, s késik a szállításokkal. A másik oldalon persze az utasok biztonsága a tét, ami azért nem elhanyagolható szempont (reméljük).
A biztonság egyébként kényes kérdés ebben az iparágban, ahol óriási a verseny, s az ágazat nehezen támolyog ki a szeptember 11. utáni gödörből. A költségek csökkentése mindenek előtt van, s ebben senki sem jár előbb, mint a fapados társaságok, akik, ha tehetnék, hatalmas csúzlival egyesével lőnék át az utasokat Dublinból Párizsba, mert az óccsó. Ez nem megy, de a konstruktív ötletekből nehezen fogynak ki. A Ryanair igazgatója előbb azt javasolta, hogy állóhelyeket vezessenek be a gépeiken, hiszen így kisebb helyen elfér egy utas, s értelemszerűen többet lehet belőlük bezsúfolni a repülőgép-konzervbe. Már csak az olajat kell beönteni, meg a citromlevet csöpögtetni...Ti szeretnétek így utazni?

Aztán megszellőztette, hogy a gépek személyzetét is le lehetne csökkenteni egyetlen pilótára. Tudni kell, hogy a második világháború után 4 fő vezetett egy utasszállító gépet: kapitány, elsőtiszt, fedélzeti mérnök és navigátor, s ezt sikerült a számítógépek bevezetésével előbb 3, majd a jelenlegi 2 főre leszorítani. A kettő viszont kell: egymást segítik, ellenőrzik: felszállásnál egyikük vezeti a gépet, míg másikuk ellenőrzi a műszereket, rádiózik, olvassa a kötelező checklisteket, stb. Aki azt javasolja, hogy ezt felezzék meg, talán még soha nem beszélgetett egyik pilótájával sem, s felelőtlen... Kérdés, hogy a pénzéhség erősebb lesz-e a biztonságra törekvésnél, vagy a profitnövekedés úgyis meghaladja az alkalmanként bekövetkező balesetek utáni kárpótlások kiadásait?

A politikus is ember - de milyen?

A politikus furcsa állatfaj a közép-kelet európai országokban. A szocializmusból átmentett "minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek" mentalitás nagyon érezhető most is. A politikusok nem hivatalt viselnek, nem szolgálnak (az országot és a választópolgárokat, akik ugye a parlamentbe juttatják őket), hanem a tömeg fölé emelkednek: oda emeli őket a honatyai fizetéssel és a fiktív számlákkal felpumpált költségtérítéssel elért jólét, a haveri mutyizással szerzett kapcsolatok, a mentelmi jog. Cserébe nem feltétlenül kell sok mindent csinálni, az üldögélés meg nem olyan rossz a parlamentben: van szolgálati laptop, wi-fi, igaz, hogy az interneten csak a magyar oldalakat tudják sokan csak olvasni, de nem baj az, s a Blikk sem olyan ciki olvasmány, különösen jó a napipucinős oldal, amit diszkréten be lehet csúsztatni az aznapi ülésre vonatkozó, fontosnak látszó, ám érintetlen (kinek van ideje mindezt elolvasni?) dokumentumai közé.

Sajnos ilyen környezetben azt is hamar elhiszi a politikus, hogy mindenhez ért. Persze, hamar megtanul hosszú perceken át a semmiről beszélni úgy, hogy közben az ellenzéket szidja, de a szakértői bizottságok jól tejelő tagsága nemcsak pénzt, önbizalmat is hoz. Így születnek az akkora marhaságok, mint Torgyán Józsi bácsi legendás Lovarda-megnyitója, ahol sokáig értekezett a debreceni lovassportról, s ezt írta az emlékkönyvbe: "A lovas turizmus Magyarország lehetőségeinek egyike. Hallottam már olyan véleményt is, hogy nekünk a ló olyan lehetne, mint Svájcnak a hó." Csak egyetlen kérdés, neadjisten klikkelés kellett volna ahhoz, hogy ne járassa le magát. Szekeres Imre honvédelmi miniszter erélyesen ostorozta egy vadászgép sebességmérő csövét, s abbéli reményét fejezte ki, hogy ilyen halálos rakéták nem lesznek a gépeken. Természetesen legnagyobb alakítása egy másik alkalommal volt, mert néha a politikust vendégül is látják, a pálinka pedig tulajdonképpen nemzeti ital, igazi Hunra...ga..rikkum, na, hungaricum:

Néha ez a politikusi mindentudás embereket öl. Pusztít persze közvetve is, hiszen a döntéseket hozó egészségügyi miniszternek soha nem kell tehetetlenül várnia arra, hogy az egyetlen éjszakás nővér kivigye az ágytálat, s az oktatási minisztériumban is olyan emberek dolgoznak, akik csak Excel-táblázat számoszlopaiban találkoztak gyerekekkel és tanárokkal egyaránt, viszont időről-időre direkt módon is emberéleteket követel a politikusi gőg, a "nekem mindent lehet, s mindenki azt csinálja, amit mondok" mentalitás. Erre példa a borzasztó szmolenszki repülőgép-katasztrófa, amely Lech Kaczynski lengyel elnök és kilencvenegynéhány tagú kísérete életét követelte. A sűrű ködben több alkalommal is meggyőződhetett a Tu-154-es gép pilótája arról, hogy a kis rövid leszállópályát szabad szemmel nem is lehet látni, s a légi-irányítók is többször utasították, hogy menjen egy másik repülőtérre. A politikus viszont túl fontos ahhoz, hogy várjon, az elemek fölött áll, így el lehet képzelni, ahogyan Kaczynski őrjöngve parancsolta a pilótának, hogy azonnal szálljon le, felülbírálva azt a tucatnyi szakembert, akinek az a foglalkozása, hogy az utasok biztonságosan repülhessenek egyik helyről a másikra. (Megcsinálta már ezt két évvel korábban is, akkor azzal intézve el a gép kapitányát, hogy aki fél, ne menjen pilótának.) Sajnos ebbe a lengyel kapitányba is beleivódtak a politikusok felsőbbrendűségéhez kapcsolódó automatizmusok, s ahelyett, hogy leültette volna az elfoglalt potentátot azzal, hogy EGYEDÜL a repülőgép kapitányának van joga döntéseket hozni, minden szakmai ellenérv dacára nekivágott a végzetes leszállásnak.

Természetesen a felelősség a pilótáé lesz, hiszen a gomolygó ködben elvétette a leszállópályát. Sajnos a 27 éves orosz gép sem sokban segítette a dolgát, nem úgy mint a mai modern utasszállító gépek, amelyekkel szinte bármilyen látási viszonyok között biztonságosan le lehet szállni.

A politikus pedig a baleset ártatlan áldozata marad. Pedig nem az.