Minden a csomagtartóból

Mindenféle Berlinből egy külhonba szakadt történész szemével - szigorúan NEM történelemről, tudományról, komoly dolgokról. Ha mégis, szólok előre, hogy csak saját felelősségre ne nyomja meg a Kedves Olvasó a jobb felső X-et.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: film. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: film. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. február 28., hétfő

És a legjobb lopott film díját kapja...

Találkoztatok már olyan hamisított termékkel, ami MAJDNEM olyan volt, mint az eredeti, s MAJDNEM úgy is hívták? Gondolok itt a Pumadas cipőre, az Elvis farmerre, a Giucci táskákra. Meg a többiek:

 Pama

 Convesre

 Daiads

Vagy a nagy kedvenceim, a kínai autók, ahol nemes egyszerűséggel vesznek egy európai modellt, s úgy ahogy van lekoppintják, új márkajelzést rá és kész az új kínai autó. Például ez a Smart-klón:

 Melyik az eredeti?

S a kínai Rolls-Royce? Amit Geely Ge-nek hívnak?


A lustaság odáig terjed, hogy még a márkajelzés megtervezésére sem sok időt pazarolnak. Íme egy-két példa:







Szuper, nem? ITT találhattok további autókat is. Aki meg tudja írni, hogy az első 5 autót melyik európai autóról lop mintázták, kap egy vadonatúj Draband Zombit.

Na, de ez nem autós poszt akart lenni, elkalandoztam. Oscar-átadás volt, s erről jutott eszembe, hogy tegnap véletlenül az RTL klub videótárában jártam, s ott láttam ezt a filmet:



Szóval Transmorphers! 2007-es filmalkotás, az IMDB-n kemény 1.8-as ratinget kapott, s a trailert megnézve, ez is erősen túlzottnak tűnik. Reggeli utánra szeretettel mindenkinek:




Gyűjtsük össze, miből lopták össze! Transformers rajzfilm, Matrix, Terminator 1-2, Starship Troopers, meg biztosan lehetne még sorolni. Az Asylum filmstúdió 250 ezer dollárból hozta össze. De a legmegdöbbentőbb, s azt hiszem ez árul el a legtöbbet a közönségről, nem bukott akkorát, hogy két évvel később ne jelenjen meg a MÁSODIK RÉSZ. Itt a trailer:



A felhasznált irodalomba itt már nyugodtan felvehetjük a Transformers mozifilmet is, érezhetően lop ihletet merítettek belőle. A legjobb a főszereplők mozihangos felsorolása: Shane van Dyke, Jennifer Rubin, Bruce Boxleitner. Jól csengő nevek, őőőő, Follywoodban:D Viszont a befektetett energia megérte: az IMDB-n már 2.5-ös a minősítése, ezzel például magasan veri a 2008-as borzalom Kis Vukot (1.7).

2011. február 13., vasárnap

Split-gondolatok egy dokumentumfilm kapcsán

"A baloldal és a jobboldal között nincs párbeszéd. Helyette csak ordítoznak egymással."

"A legtöbben csak legyintenek, s azt mondják: 'Kit érdekel?'"

"Mind a két oldal úgy érzi, hogy a másik gyűlöli."

"A politikusok elsődleges célja a félrevezetés."

Ismerős mondatok? Elhangzott valamelyik az elmúlt fél évben az asztaltársaságotokban? Pedig ezeket egy amerikai dokumentumfilmből idéztem.
A héten az Intézetben vetítették le a Split: Divided America (Szakadás: A megosztott Amerika) című dokumentumfilmet, amely az elmúlt évek egyik legsikeresebbje volt az USA-ban, számos díjat gyűjtve be.


A rendező, Kelly Nyks, filmje részben roadmovie, részben dokumentumfilm: a nyugati parttól a keleti partig utazva azt vizsgálja emberekkel beszélgetve: miért nem lehet a politikáról beszélni, miért nem lehet normális párbeszédet folytatni, mi az oka az ország megosztottságának? A vetítés érdekességét az is adta, hogy maga a rendező is itt volt, s a film után kérdéseket lehetett feltenni neki.

A film nyugodtan szólhatott volna kis országunkról is, csak bizonyos helyi sajátosságokat kell behelyettesíteni. A dialógus teljes hiánya, a vitapartner nem tisztelése teljesen lehetetlenné teszi, hogy a politikus betöltse azt a funkciót, amire a választók felhatalmazták: az ország helyzetének az előmozdítását. Hol van az már, érvelt Nyks, amikor Ronald Reagan és Tip O'Neill, akik ádáz politikai ellenfelek voltak, a kemény kongresszusi viták után este együtt iszogatva tudtak emberi hangon beszélni egymással? El tudjátok ezt manapság otthon képzelni? Elég elolvasni a blogok kommentjeit: nincs olyan politikai kérdés, amivel kapcsolatban a 10-ik kommentig nem jutnak el az idióta/hazaáruló/senkiházi/zsidó/liberálbolsevista fröcsögés valamelyikéig.

Közben persze a legfontosabb kérdések mindig háttérbe szorulnak. Alapvető ellentét feszül a között, amit a választók akarnak, s amit a politikusok: az előbbi csoport azt szeretné, ha az országnak jobb lenne, ha ő jobban élne, az utóbbi pedig azt, hogy megválasszák/újraválasszák, s ő élne jobban. Ezért nem működik az érdekképviselet, s ezért áll érdekében a politikusnak a tömegek hiszterizálása: elhitetni, hogy az embereknek is ugyanolyan fontos, hogy ő ne kerüljön ki a parlamentből. Pedig alaposan átgondolva: Amerikában sokkal kevesebb dolog választja el a két pártot, mint gondolnánk, nálunk pedig markáns különbséget nem tudnunk felfedezni abban, ahogyan az egyszerű emberek élete alakult a különböző pártok regnálása idején: mindkét párt azt mondja, még négy évet kell kibírni, aztán jobb lesz, egyértelmű mindenki számára, hogy kilopják a szemünket bal oldalon-jobb oldalon egyaránt, s ezt szép csöndben meg is emészti mindenki, mindkét fél a másikat demonizálja, pedig alapvetően teljesen mindegy az egész. Nekünk. Nekik nem. 

Az Egyesült Államokban az alkotmányt megfogalmazó Alapító Atyák először fizetség nélkül akarták végezni a politikai hivatalviselést, arra hivatkozva, hogy a köz szolgálata megtiszteltetés, hazafias kötelesség. Mennyire hatásvadász maszlagnak hangzik ez ma, nem igaz? Hiszen a hazafi szót szinte kizárólag demagóg melldöngetés közben halljuk manapság, s valódi értékek már nem állnak mögötte. A hazát a politikai csoportok önmagukkal azonosítják, s azok, akik nem értenek velük egyet, kívül találják magukat a közösségen: így lehet elmenni Gyurcsány szerint az elégedetleneknek külföldre, így tesz Orbán egyenlőségjelet az őt Európában kritizálók és a Magyarországot támadók (van ilyen?) közé, így lesz a zsidókból "hazátlan", hiszen vannak akik magyarabbak, s akik kevésbé.

S az emberek soha nem ülnek le egymással beszélgetni. Pedig hamar rájönnének, hogy ugyanazt akarják: normális országban élni, eleget keresni a megélhetéshez (többségük talán beérné a legálisan keresett jövedelmével, a nyugalomért cserébe), úgy, hogy ne kelljen aggódni amiatt, hogy mi lesz velük öregkorukban, vagy mi lesz a gyermekeikkel. Érdekelne valakit is komolyan a pártok fröcsögése, ha nem hazug, semmirekellő, cinikus politikusok ülnének a parlamentben, akik ellentéteiket csak a saját képviselői fizetésük emelése kapcsán teszik félre és szavazzák azt meg, hanem felelős, elszámoltatható szakemberek, akikkel kapcsolatban pártállástól függetlenül egy dologban biztosak lehetünk: minden erejükkel azon dolgoznak, hogy az országnak jobb legyen? Ugye, hogy nem?
Ilyesmi járt a fejemben a film nézése közben, s cseppet sem nyugtatott meg a rendező, amikor azt mondta, hogy bárhol vetítik is le a filmet (Hollandia, Törökország, Anglia), mindenhol azt mondják a nézők, hogy akár itt is forgathatták volna.
Ha tudjátok, nézzétek meg. Itt a trailer:

 

2011. január 11., kedd

Reklámfilm Berlinből Klicskóékkal

Visszaértem szerencsésen Berlinbe. Hideg van, a többréteges fagyott havon csúszkál mindenki, mert hát itt még nem volt a tavasz. A fagyos felszínen csak dísznek jó a szétszórt kavics: ha elesel, jobban fáj. Jó, nem?
Az egyik német fitneszklub most a Klicsko-testvérekkel reklámozza magát. Nagyon klassz berlini képek vannak a filmben, meg vicces is, bár Klicskóék maguk is viccnek számítanak, ha nem öklöznek valakit éppen. Tessenek megnézni, most, mindannyian: