Minden a csomagtartóból

Mindenféle Berlinből egy külhonba szakadt történész szemével - szigorúan NEM történelemről, tudományról, komoly dolgokról. Ha mégis, szólok előre, hogy csak saját felelősségre ne nyomja meg a Kedves Olvasó a jobb felső X-et.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: múzeum. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: múzeum. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. július 17., szombat

Autóbuziknak kötelező: Meilenwerk Berlin

Amikor megálltunk a kívülről nem túl bizalomgerjesztő hatalmas raktárépület előtt a Wiebestrassén Berlinben, nem tudtam, mit várjak ettől a helytől. Aztán beléptünk és leesett az állam, de talán még Borit is megérintette az a sok autótörténeti csoda, amit itt néhány száz négyzetméteren összegyűjtöttek a derék német autóbarátok/ügyes üzletemberek.
Mi is ez a Meilenwerk? Közlekedés-kultúra fórumként aposztrofálják magukat: a koncepció lényege, hogy egy tető alá hozzák azokat, akik veterán autót akarnak venni vagy eladni, akiknek ilyen autójuk van, s szeretnék hozzáértőkkel restauráltatni vagy szervizeltetni, klubokat kínálnak, illetve ideális feltételeket (és helyet) a méregdrága autók szakszerű tárolásához. Ja, és az autók iránt lelkesedőknek pedig végtelen (ÉS INGYENES) nézelődési lehetőséget. Hát nem nagyszerű?
Szóval, mit lehet itt látni? Hát, nagyon komoly: nincsenek korlátok, kötelek, semmi, ott lehet sétálgatni a 40-50 milliós autók között. Egy ilyen kis figyelmeztetésen kívül senki rá sem néz a kedves látogatóra:

Csak a szemeddel tapogass

 A kiállított autók nagyon széles skálán mozognak: körülbelül tucatnyi Ferrari F430-as van eladó például, gondolom így sokkal sikeresebben lehet alkudni.


Van persze olyan is, aki kicsit lehúzta a Tesco parkolóban az autót, de hát ez mindannyiunkkal megesik, nem?

Taps!Taps!Taps!

 Persze nem csak ilyen "kommersz" autókat lehet kapni, hanem igazi régi és klasszikus autók egész sorát kínálják.
Például ez a tündéri Citroen kisteherautó, amit Camionette-nek neveztek! Ez eredeti, még a festése is. Ha valamilyen üzleti vállalkozást indítanék, amihez szállítani kellene, csak ilyennel: ennél feltűnőbb reklám nem is kell...
A feltűnés másik módja pedig mi más lehet, mint egy Rolls Royce: arisztokratikus, hatalmas, zöld (???-hááát), sok bőr-sok fa (igazi, nem fának látszó műanyag):



S aztán persze a német ipar remekei, szerintem a valaha elkészített leggyönyörűbb Mercedes sportautó, a 300SL, iszonyatosan szexi részletekkel: igazi UFÓ az 50-es évekből:

A gyári kockás üléshuzat

Hogy ez a darab mennyibe kerül? Nos, 143 millió forintnak megfelelő ojró. Persze minden centjét megéri...
Az Aston Martinról mi jut eszetekbe? Kombi? Nem valószínű. Hát, ez egy kombi, de talán ezzel nem szállítanék dinnyét az ecseriről. Ja, és olyan 60 milla.



Amerre lép az ember itt Berlinben, mindenütt Porschék vannak, szóval már észre sem veszem a Boxstereket és 911-eseket. A Cayenne-eket igen, mert azokkal bolond orosz maffiózók járnak, iszonytató bunkó stílusban... Még a társasházunk garázsában is van egy 928-as és egy 944-es. Na, de ez:


Porsche 356-os, az 50-es évekből, ilyen volt James Deannek is, de a közhiedelemmel ellentétben nem ezzel az autóval szenvedett halálos balesetet, hanem egy Porsche 550 Spyderrel.
Érdekes viszont, hogy a klasszikus BMW-k valahogy kimaradtak: ha jól emlékszem, ez volt az egyetlen darab, persze azért nem csúnya 850-es, bukólámpával, szűk 300 lóerővel:


Mivel Berlinben a hidegháború alatt rengeteg amerikai élt (már nyugaton), nem meglepő, hogy elég sok amerikai veteránautót lehet látni. Talán a legszebb ez a Thunderbird volt:

Az ilyen hátsóablak pedig minden pénzt megér:


Aztán emlékeztek még a Vissza a Jövőbe trilógiára? Igeeeen! Az időutazó autóra? Hát, persze:



De azt tudtátok, hogy ezt az autót (a high-tech időutazó cuccok nélkül persze) kereskedelmi forgalomban is lehetett kapni? Ez egy Delorean DMC-12-es volt, amit a 80-as évek elején árultak, elsősorban az amerikai piacon. Természetesen a film kapcsán igazi kultusztárgyak lettek. A Meilenwerkben is volt egy:



S persze még hosszasan sorolhatnám a csodás járgányokat, de azt hiszem ízelítőnek ennyi is elég. És mivel itt adás-vétel folyik, nincs belépő. Ingyér' pedig, talán még a nem-autóbuziknak is megéri.
És hát: otthon óriási sikk a fekete BMW X5, azzal vagány-menő csávó valaki. Sajnos rossz hírem van: itt háziasszonyok és nagymamik járnak vele, mert fel kell ülni belé, s jó nagy a csomagtartója. Nagyon nem menő... Tehát, ha nem csak bunkón akarjátok mutatni, hogy gazdagok vagytok, s rá tudjátok tolni még az X5-ös árának az 5-10-szeresét, akkor itt lehet válogatni a stílusosan menő autók között. Igen kellemes vásárlást kívánok!

2010. március 28., vasárnap

Autoworld -Brüsszel

Öt éve vagyok egy nemzetközi egyetemi együttműködési programban, amelynek keretében jó sok külföldi konferenciára jutottam el, többek között Máltára, Brightonba és Bilbaóba. A legemlékezetesebb talán az volt, amikor200 ember előtt tartottam előadást a Pisai Egyetem dísztermében -- nem kis kaland volt Ph.D. hallgatóként. Nos, sajnos, ennek a programnak vége szakadt, s az utolsó plenáris gyűlést Európa "fővárosában" Brüsszelben tartották, amire gasztroBorival együtt utaztunk.
Szerencsére a komoly tudományos munka mellé mindig sikerül fakultatív programokat is becsempésznem (értsd. lelépni egy-két órára), így megnéztük a pisilő kisfiút, az Atomiumot, s eljutottunk egy nagyon speciális sörfőzdébe is. (Erről bővebben a Bori-blogban itt olvashattok) Nekem viszont még muszáj volt elmennem az Autoworld nevű veteránautó múzeumba is, ahová hosszas győzködéssel sikerült szegény vonakodó nejemet is elcsábítani.
A múzeum Brüsszel Parc du Cinquantenaire (az "Ötvenedik" Parkja - 1880-ban létesítették, Belgium függetlenné válásának ötvenedik évfordulóján ) nevű parkjába áll, amelynek ötlete II. Lipót király fejében született meg, s egyfajta tisztelgésnek szánta a belga ipar nagyszerű teljesítményei előtt. A Park szívében az 1905-ben épített Győzelmi Kapu, egy patkó alakú épületkomplexum közepén áll.


A parkban ma három múzeum (Autoworld, Hadtörténeti Múzeum és Művészeti Múzeum) és egy mecset található, amiből mi a legelsőt kerestük fel.
Az Autoworldben mintegy 350 régi autót tekinthetünk meg a XIX. század végétől a 2000-es évek elejéig. Sok európai típus mellett nagyon érdekes amerikai autók is helyet kaptak, számos limuzin például a belga királyi család tulajdonában állt. Nagy hangsúlyt fektetnek a belga autógyártás bemutatásának: korábban számos egyedi autótípus is kikerült a kis Benelux állam üzemeiből.
 A múzeum kiállítási anyagának egy része egy lelkes gyűjtő, Ghislain Mahi tulajdonában állt, aki fiaival együtt mintegy 950(!) autót halmozott fel. 1944-ben vette meg az első Ford T-Modelljét 150 belga frankért, s ezt az évtizedek során például 250 további amerikai autó követte.
Mahi bütyköli Fordját (na, jó, ezt csak viccből mondtam, ez csak egy bábu)

Nagyon érdekesek a belga gyártású autók: a második világháborúig Belgium számos saját gyártású márkával büszkélkedhetett: Minerva, Impéria, Hermes.

Egy gyönyörű Minerva AE (Kép innen)

További érdekes autók - persze csak szemezgetésileg, hiszen itt nincs elég hely:
Egy csodaszép Corvette

Egy űr-Citroen DS (Emlékszik még valaki Fantomas repülő autójára? -- ez az. Link)

Helló, bébi... Kacsintó Lincoln Town Car... A motorháztetőn pingpongozni lehetne...

 
Hé, Cica, mos' meg hova mész? BMW, nem???

Csak 4 Hórszpávőr, de gyönyörű. III. Napóleon esküvői hintója 1853-ból

Békebeli Ford lakóbusz tornáccal és virágokkal 1924-ből -- comfy...

Ja, a múzeum Borinak is tetszett... tíz percig... aztán pedig a telefonján színes léggömb-pukkasztgatós játékkal (putty-putty-putty, beng-beng) múlatta az időt. Erről kép is készült, viszont nem engedte, hogy betegyem ide, mert görbe rajta... Hát, ennyi.

Aki szeretne egy kicsit időt utazni autókkal, s éppen Brüsszelben jár, ne hagyja ki.
A múzeum website-ja: http://www.autoworld.be/