Minden a csomagtartóból

Mindenféle Berlinből egy külhonba szakadt történész szemével - szigorúan NEM történelemről, tudományról, komoly dolgokról. Ha mégis, szólok előre, hogy csak saját felelősségre ne nyomja meg a Kedves Olvasó a jobb felső X-et.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: halál. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: halál. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. január 17., hétfő

"Dance or Die": mert a "kurvajócsajok" is meghalnak néha

A tavalyi év óriási német botránya volt, ami Duisburgban történt: a Love Parade-en súlyos szervezési és rendezési hiányosságok miatt 21 fiatal vesztette életét, amikor a tömeg a korlátnak és az átjáró alagút falának préselte őket. A média Duisburg polgármesterének és a szervezőknek a fejét követelte, mivel minden jel arra mutat, hogy szinte minden óvintézkedést beáldoztak a szervezési költségek csökkentése és a minél nagyobb haszon reményében, így a biztonságilag elfogadható nézőszám többszörösét engedték a rendezvényre.

Kép Innen

Kísértetiesen hasonló dolog történt szombat éjszaka a West Balkánban, ahol 3 lányt taposott agyon a tömeg. Ahogyan körvonalazódnak a részletek, szörnyű állapotokra derül fény a rendezvények szervezése és biztosítása körül, sőt, ne legyünk naivak, az engedélyek kiadása, a szabályok betartatása terén is. Talán a hatóságoknak is feltűnhetett volna, hogy rendszeresen a kiadott engedélyekben szereplő vendégszám többszörösével (10-15-szeresével) futnak a partik, s a rendezvényszervezők pedig egyszerűen megkeresik azokat a helyeket, amelyeknél szemet hunynak az ilyesmi fölött. Miért? Mert hozzá vannak szokva, hogy mindent el lehet intézni, a "haversrác" tud olcsóbbat, számla nélkül, zárjegy nélkül, "jó, hát lehet, hogy a Peti kicsit ekit árul, de azért jó gyerek, nem zavar ez senkit." S sajnos három embernek kell meghalni ahhoz, hogy ez ne mehessen így tovább, előálljanak a hatóságok, a felügyeleti szervek...Most mindenki sajnálja, aztán néhány hónap múlva elfelejti mindenki az egészet, mert túl nagy üzlet ez, s mindenkinek jut a zsíros falatokból.
Nem tudjuk még, hogy kit terhel a felelősség egésze: a rendezvényt szervező Noise Night Life céget és vezetőjét, Kecskés Tamást, vagy a helyszín tulajdonosát, akik most -- mint rendesen -- egymásra mutogatnak, s próbálják megmagyarázni. A politikai vezetők "elhelyezik az emlékezés virágait", "mécsest gyújtanak" és "példastatuálást" ígérnek. Legyen így. De miért nem hangzik egyik sem őszintének?
Az alábbi videón pedig a rendezvény főszervezőjét láthatjuk, egy korábbi "kurvajól" sikerült partiján, ahol szintén háromezren voltak, s láthatóan ő is kézben tartotta az eseményeket. Kár, hogy most három "kurvajócsaj" nem ment haza reggel...



Ami pedig undorító, az az, hogy ezt a tragikus esetet ki-ki olyan elmebeteg célokra használja fel, amilyenre van gusztusa és gyomra. Így lesz egy megemlékezésből cigányozás, illetve így használják BETEG IDIÓTÁK ezt az esetet arra, hogy összehasonlítsák, hány ember jutott egy négyzetméterre a West Balkánban (2), s hány a gázkamrákban Auschwitzban (15-20), s ebből azt a következtetést vonják le, hogy ismét csak a zsidó "holokamuzó" hazugságokról van szó, s a Holocaust meg sem történt, hiszen el sem fértek volna annyian... Nem fogom belinkelni a kurucinfót, s Perge Ottó cikkét sem. Büszkék lehetnek magukra... Ez tényleg az a Magyarország, amit mindannyian szeretnénk, pontosan ilyen IGAZ MAGYAR EMBEREKET szeretnék a szomszédságomban...

2010. november 18., csütörtök

Az utolsó Facebook üzenet

- Várjál, fordítsd kicsit a fény felé... Ahaaa. Nem rossz. Kicsit a fejét jobbra. Tartsd meg.
- Siess, nem könnyű. Egyre merevebb.
- Nem tudom, jó így a haja?
- Szerintem nem rossz. Bár, olyan élettelen az arca. Tegyünk rá kis pirosítót? Rúzst?
- Ja, van nálam. Így. Oké. Tényleg jobb. Egész alakosat ne csináljunk?
- Ahhoz a lámpa alá kéne húzni...Hát, én hozzánemnyúlok. Meg nem is tudom, hol van a jobb lába.
- Oké, akkor hagyjuk. A villamosról is csináljak egy közelit?
- Persze. A sofőr mellé állhatna. Egy pillanat: úúgy, mosooooly... Oké, klassz, köszi.
- Na, megvagyunk. A laptop nálad van?
- Igen, hoztam. Jelentkezz be.
- Mi is a felhasználóneve?
- Katibaba96.
- Jelszó?
- ájlávjuespé.
-Na, beléptem. Oké. Csináljunk egy új albumot, vagy menjen a profilképek közé?
- Inkább új albumot. Mi legyen a címe?
- Az utolsó?
- Nem tudom. Olyan snassz. The end?
- Ez jó lesz, az olyan Katis...
- Akkor ezt a kettőt rakjuk fel, meg a villamososat. Ezt nem, mert ezen szarul néz ki. Oké, meg is van.
- Az üzifalra mit írjunk fel?
- Valami idézet kéne. SP?
- Jaja. Várj... A Tizennyolcból legyen az, hogy: "Egy elejtett játék és vértócsa, hol vagy ember
hol vagy tizennyolc évem?"

- Húúú, ez nagyon király lesz. Felírtad?
- Aha. Ne írjuk oda azt is, hogy mi történt?
- Ja, csak annyit, hogy "Kedves Ismerőseim! Elütött a 3-as villamos az Epreserdő utcánál és meghaltam." Jó így?
- Szerintem jó. Tegyük fel iwiw-re is?
- Aha, mindjárt. Nézd! Már négyen lájkolták!

---------------------------------------------------


Figyelem! Komoly észosztás következik!
Morbid a fenti? Lehet, de nem sokkal morbidabb, mint az életünk olyan, halálnál korábbi epizódjait az üzenőfalon, mindenki monitorán megélni, amit nem virtuálisan kellene, hanem élőben. Nem kell szakításunkat (különösen nem egymás pocskondiázását) az üzenőfalon leélni, mert SENKI MÁSRA nem tartozik. Az esküvői képeket is fel lehet tenni egy webalbumba, megírni azoknak a címet, AKIKRE tartozik, s nem elárasztani a sok szép esküvői klikkel a közösségi szájtokat. (Mit vártok rá, minél többen írják: Mennyire szépek vagytok. Gratulálunk. Sok boldogságot. Úgyis ezt írja mindenki. Ha valaki azt írná, hogy szépek vagytok, de a menyasszony úgy néz ki, mint egy anyahajó fodros tejszínhabbal, szerintem nem kapna meghívót a gyerek keresztelőjére...) Ha mindenképpen virtuálisan akartok örülni, akkor legalább az albumokba tegyétek fel, s ott megnézi aki akarja. Ugyanez vonatkozik az 1-2-3 hónapos pici babák ultrahangos képeire: TELJESEN KÉT (+1) EMBER ÖRÖME, amit meg lehet osztani másokkal, de miért kell ultrahangos képeket is feltenni? Ha elfogadjuk, hogy önálló identitással rendelkező emberről van már szó, akkor nem kellene neki eldönteni majd, hogy akar-e facebook-on szerepelni, vagy sem? Meg mivel jobb egy ilyen kép, mint a puszta tényközlés szövegesen? Erre mit lehet írni: "De szép baba. Tiszta apja." Közben lehet, hogy otthon összesúgnak: "A Laciék ultrahangos babája sokkal jobban néz ki." Megsúgom, senki nem veszi észre a különbséget. Itt van például az alábbi kép. 100-ból 100-an gratulálni fognak hozzá, ha felteszed iwiw-re, a haverok a kocsmában majd viccelődnek azzal, hogy látszik rajta, hogy éppolyan f.sz.gyerek, mint az apja.


Csak ez egy kiskutya...
Arról nem is beszélve, hogy mit csináltok akkor, ha neadjisten nem megy minden rendben, ami sajnos elő szokott fordulni a terhességek korai szakaszában? Egyszerűen 'Kép törlése'? Ennyi? Egy facebook szereplővel kevesebb? Ugye nem? Szerintem hagyjuk meg mindenkinek az emberi méltóságát.
Továbbá, nem kell senkinek félmeztelen, vagy fürdőruhás képet feltenni magáról, főleg nem, ha kiskorú. Iszonyatosan sok perverz ember garázdálkodik a neten, a világháló által biztosított anonimitás mögé bújva, ennyire magas labdát nem kellene nekik adni! Meg megint: minek ez?Ha szexik vagytok, akkor úgysem kell bizonygatni, miért is kellene? Nézzétek meg a Subba heti iwiw válogatását minden pénteken: itt is sokan vetkőznek... Szexi? (Mondjuk ITT, csak saját felelősségre!) Háááát. A szépség ugye szubjektív.
Persze, amúgy mindenki azt csinál, amit akar, ez a szép az egészben. Én már csak -- mint látjátok -- anyagot gyűjteni megyek fel a közösségi oldalakra. A lényeg, hogy mindenki jól érezze magát. Ha ehhez az kell, hogy mindenki rajzfilmkarakterek képét teszi fel saját képe helyett, akkor legyen így. DE: BREKI ÉS SÜSÜ NEM(!!!) RAJZFILMFIGURA!!!